Református Kollégium, Marosvásárhely, 1884

nyár lombos gazdagsága után hét ősz hervadása következik, mikor a most első g. o.-t végzettek érettségi vizsgálatukat leteendették: lehet alapos Ítéletet mondani.

Különben is törvényt írni, alkotni lehet akárhányat rövid idő alatt, de embereket találni, kik alatta éljenek: itt ám a bökkenő. Aztán, hogy valamely törvény hatása észrevehető legyen, hogy az életbe átmenjen, sok-sok időre van szükség. Eltekintve ettől, az a kérdés sincs még eldöntve, hogy: vájjon a törvények alakitják-é át a társadalmat jóvá, miveltté, vagy a jó, miveit társadalmak szülik-é a czélszerü törvényeket? A kérdést így mereven állítva föl, annak egyik ágát sem igenelhetjük, vagy tagadhatjuk határozottan. Ugyanis egyik indítója, emelő rudja a másiknak, a másik az egyiknek. Példa világosit.

Hogy az iskolai törvény megteremthesse azt az eredményt, mely alkotóinak lelki szemei előtt lebeghetett, előbb át kell alakulni társadalmunk felfogásának. Előbb el kell jutnunk azon magaslatra, hogy a pálya-választást ne családi traditiók és előitéletek szerint eszközöljük, hanem keressük föl a tisztességes foglalkozás minden ágát. Át kell látnunk, hogy a gymnasiumokon kívül sok más olyan intézet létezik, mint polgári, iparos, kereskedelmi, földmivelési, katonai stb., melyekben könnyebben, gyorsabban, s ami különösen szem előtt tartandó, olcsóbban lehet becsületes kenyérhez jutni, mint a gyinnasiumok utján. Meg kell győződnie a birtokos osztálynak is, hogy szorgalmas ős értelmes munka után bármely pályán is biztosabban megőrizhető a föld, mint magán a földön. Ekkor aztán, de elébb nem is, ki fogunk gyógyulni azon, még mindig nagymértékben egyetemes, nemzeti betegségből, mely egyfelől a gymnasiumok tultengésében nyilatkozik. Akkor czőlszeriibb fog lenni a tanítók, tehát a tanítványok nevelése is. Akkor a kellő józanságra jutott közönség jobb anyagot fog szolgáltatni a gymnasiumnak, ez az egyetemnek, az egyetem az életnek. Akkor, de csakis akkor fog el jőni a „jobb kor, mely után, buzgó imádság, epedez százezrek ajakán.“

E kis, de szükségesnek látott, kitérés után, nézzük, mit műveltünk, mire mentünk, a mindjárt véget érő évben. A legnagyobb rész magaviseleté jó volt. Apróbb rendetlenség, mint falrongálás, pirkálás, padfaragás, parittyázás, a szomszéd tűzfalának befeketi- tése fordult elő többször. Az iskolai törvényszéknek is akadt pár4