Református Kollégium, Marosvásárhely, 1883

13

volt. 1853-ban már rendes osztálytanító, s mint ilyen, 3 évig működött nagy szorgalommal és sikerrel. Tanítósága utolsó évében, 1854 —5-ben , a contraí megbízást is erélyesen és tapintatosan teljesítette. Tanulása betetőzése végett 1855-ben külföldre utazván, Marburgban állapodott meg, hol mint theologus és philologus Íratta be magát. Itt négy félév alatt ez említettem tudományok mellett, még természettant is hallgatott, szorgalma által tanárainak teljes elismerését hozván haza.

Idvezültünk már mint kis tanuló kiváló szorgalma által tüntetvén ki magát, a fáradhatlan munkásság élte végéig sajátja maradott. Amibe kezdett, azt erélyesen, pontosan hajtotta végre. Korán átlátván , hogy szőlői vagyontalan állapota, magasabb tanulói czéljához segédeszközöket szolgáltatni nem alkalmas, önmagában, saját erejében, munkásságában kereste s találta is meg azokat. A munka, takarékosság, idővel, erővel való gazdálkodás végre is megsegítették. Sikerült magát hasznossá tenni, s a társadalomban bár nem fényes, de szép és tiszteletre méltó állást vívott ki. Ns. ifjak ! nem egy van közietek, ki hasonló sorsban , hasonló czélt. tűzött ki magának. — Azok az eszközök, melyekkel idvezültünk czólját, csupán csak magára támaszkodva, elérte, nektek is kezetek ügyében állanak. Ezelőtt nagyon hittek a vakszerencsébon, ma napság ez is, mint a többi babona, kezd tért veszíteni. Mindinkább kezd lábra kapni az a meggyőződés , hogy a szerencse, a szorgalom, ügyesség, becsületesség eredménye, ennélfogva a hanyag, léhütő legényeket messze kerüli. A vakszerencse sopánkodik, reménykedik: ki szabadít meg bennünket ? Ilyen emberre volna szükségünk! Ne keressétek azt a messze távolban. Nagyon is közel van hozzátok. Ez az ember ón, te, ő, mindegyikünk. Hogyan rendezzük ügyeinket? Irtóztatóan nehéz, ha nem tudunk akarni, de rendkívül könnyű, ha akaratunk van.

S ha idvezültünk „múlta túlit fecitque puer sudavit et alsit“ mint férfi sem pihent. 1857-ben bucsüt mondva Marburgnak, ugyanazon évben mint segédtanár alkalmaztatott Collegiumunknál, busz évvel ezelőtt. 1864-ben a régi nyelvek és történelem rendes tanári székére választatva, a tanvezetői teendők is rábízattak. E megbízatásban 15 éven keresztül hűséggel, kitartással, eredmónynyel járt el, úgy hogy az elöljáróság és közönség teljes elismerését vívta ki.

Hosszas tanvezetősége alatt vette kezdetét a szorosan vett szellemi képzés mellett, a torna, zene, ének tanítás rendszeresítése. Egyházi és iskolai alkotmányunk szervezeténél fogva, egyes tisztviselőknek mész-