Református Kollégium, Marosvásárhely, 1883

megvásárolhatnak mutatta magát. Barátai mondták róla, hogy csak úgy fogadja el a pénzt akárkitől, mint más a portubákot. Ez a híres ember, mikor az orloansi herczeg segélyforrásai, melyekből neki is bőven jutott, kezdettek kiszáradni, engedékenyebb lett a trón iránt. Mikor Danton a király szökési tervét felfedezte, Mirabeau már készen volt a hatalmas beszéddel, melyben ajánlandó volt, hogy a trónörökös kiskorúsága alatt a gyámság a népre bizassék. Azonban Tálon csengő érczpénzzel megmagyarázván, hogy ez intézkedés a köztársaság malmára hajtaná a vizet, azonnal ar- czot változtatott s előbbi szándékának épen ellenkezőjét oly veszélytelennek tüntette fel egy nagyszabású beszédben, hogy ajánlatát a nemzetgyűlés elfogadta, barátjaiuak pedig szemük-szájuk tátva maradott. Az ilyenek, kik feltétlenül engedik át magukat, pénz, hivatal, hírnév, boszu vagy népszerűségi vágyaiknak, ha még oly magas polczon állanak is jelleintelenek. Ezek gyerekek bizonyos tekintetben egész életükben, kik komoly szótartásról, férfiasságról még csak fogalmat alkotni sem fognak soha. Ilyen példákért azonban nincs miért a múltba térnünk vissza, sem pedig a messze távolba fáradnunk, e nyomorékjait maguknak és társadalmunknak megtalálhatjuk ma is, közvetlen közelünkben is.

Idvezültünk tehetségei páratlanul szép összhangban voltak. Bajos volna elhatározni, ha mint biró, ember, családapa vagy jó barát volt-e nagyobb, és épen ebben állott sajátsága, ebben érdeme. Sikereit miuden téren ennek köszönhette. Hiszen az élet küzdelmében csak az állhat meg diadalmasan, létezése csak annak lehet magára és másra nézve áldás, kinek tehetségei arányosan vannak fejlődve, ki minden tekintetben egész ember.

Mint biró komoly, szigorú, néha azonban kegyelmes volt. Ha végezte kötelességét, a tisztviselőt nem lehetett észrevenni benne, s ami ritka dolog, egyszerűsége, előzékenysége tekintélyét sohasem kisebbítette. Volt bátorsága magában a tisztán emberit mutatni, mely sem ifjú, sem öreg, sem költő, sem tudós, sem pap, sem biró, sem szegény, sem gazdag, egyedül és csupán csak ember. Részrehajlás nélkül sújtotta a bűnöket, de emberséges jó szive igyekezett azokat kevesbíteni, megelőzni tanítás, jutalmazás által. E czélból curátorsága ideje alatt esztendőnként 50 frt díjt tűzött ki és adott Collegiumunk legjobb magaviseletig s legszorgalmasabb növendékének.

11