Református Kollégium, Marosvásárhely, 1883
9 get, ámbár az akarat szabadságát bizonyos korlátok között tagadat soha se jutott eszembe, hogy a viszonyok, körülmények hatalma alól az ember sem vonhatja ki magát. A ki értelmes szülőktől, miveit körben születik, szép társalkodási formákhoz szokik: az könnyen meg marad e magaslaton s e hajlomában raá a távolító ösztön is meg van, minden rütat illetőleg. Ez a szerencse dolga, valamint az is ingyen való ajándéka istennek, ha könnyen fejlődhető tehetségeket hozunk magunkkal e világra. Üdvözöltünk bő mértékben részesült mind a két áldásban, hanem, hogy kikerülve a gondos szülők őrködő vezetése alól, mindvégig megtartotta a szülői háznál kapott irányt: ez már az ő érdeme. Atyja theologiára küldötte. Minden újításnak, a tudományban csak ügy, mint a politikában, két akadálylyal kell megküzdeni. Egyik az ósdiak konoksága, mely hamisnak mond minden újat; a másik azoknak túlzása, kik azt hiszik, hogy az új felfödözések kezükbe adják a világegyetem titkainak kulcsát. Hárwey nagy fölfedezését képtelenségnek tartották sokáig. Később oly orvosi iskola támadott, mely minden betegség okát a vérforgás zavarában találta. Hosszas idő kellett, míg a tanításban , a szakrendszer hasznosságát átlátták az ósdiak. Annak fanatikusai most túlhajtva a kellő korlátokon, azt mondják: a leendő bírónak csak jogot, a doktornak csak kórtant, a tanítónak csak azt a tudományágat kellene előadni, már a gym- nasiumban, melyet tanítani fog. Szóval: mindenkit, szorosan és kirekesztőleg a maga szakmájában kellene oktatni. Az ilyenek nem szokták meggondolni, hogy az emberi szellem különböző tehetségek egyeteme, conplexuma, s ennek következtében csak úgy fejlődhetik az, szép, arányos egészszé, ha mindeniket fejtjük, mi- veljiik. Felejtik, hogy a szellemre nézve az az idő, melyet, mint ők mondogatják, terméketlen tárgyak tanulására vesztegetünk: ép úgy nincs elpazarolva, valamint nem vesz kárba az idő, melyet a kézműves eszközei javítására, élesítésére; a katona fegyvere tiszti* fására, a tanuló plajbásza hegyezésére fordít. Tovább megyek s azon állítást is merem koczkáztatni, hogy még a különböző szaktudományok egymás mellett, vagy egymás után következő tanulása sem ártalmas általában, csak tehetség legyen hozzá. A „Poklos patakja“ nem bírja meg a tutajt, melyet a Maros könnyen hordoz, s ez a torkolata felé sem járható nagyobb hajókkal, melyek csak a széles
