Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

254 ladék nélköl küldje fel.1) Fizetést — addig is, mig többre neveltet­hetik — 300 német frtot rendelt a főkonsistérium saját kassájából. Nem tartozik ugyan szorosan tárgyunkhoz, minthogy nem fogadta el a meghívást és nem foglalta el kollégiumunknál a tanszéket: de jelessége mellett már csak azon tekintetből is, hogy az egyházi főtanács mily jól ki tudta szemelni a legalkalkalmasabb szakembe­reket : egy lapot szentelünk itt — Döbrentei és Kazinczy után élet­rajza fölujitására. Született 1759-ben okt. 16-án Nagyenyeden. „Még iskoláibau — írja Kazinczy — elméje, szorgalmas leányi jámborsága, csinos deák tolla által megnyerd elöljáróinak figyelmüket s előbb b. Naláczi Józsefnek József fiát Bábolnán, továbbá a koronaőr Telekinek ismét Józsefét, végre a Cancellarius Telekinek Ferenczét nevelés ezen utol­sót Bécsben. 1783. okt. rectora leve a szászvárosi kollégiumnak s ugyanannak 1798. szept. 23-án rector-professora s ezen hivatalt ottő kezdette. 1805-ben Patakra ment át physicat tanítani, de Tordos 1810. júliusban vissanyeré.“ Döbrentei Kolozsvárról 1816. okt. 20-án Bör­zsönyihez irt szép levelében igen meleg hangon Írja le halálát és jel­lemét: „Elvesztőin, fájdalom, öreg hiv barátomat — Sipos Pált. Nézd, lecseppene könyem utána, a mi e három szót összefolyatá: az. Talán mig hozzád ér sem szárad meg. Szive neki a leggyöngédebb ; esze, bölcs életi ész, poésis melegével kellemitve. Innen gondolom, bölcs életi hire; a műveltség főpontja az lesz, mely az embert eredeti ártatlan jóságára vezeti vissza s e bölcs magaviseleté oly egyszerű! Hallgató, nagy társaságban ki nem tetsző, de midőn kettecskén valáuk Tordo- san nála: akkor bámulád, mennyi tudományt rejte szerénysége. Oh ! az ilyen fülemile, az ilyen ibolya ember! Fülemile, mondom,nem csa­logány: ez olyanra illik, a ki magát színezi, úgy csal magához; de lásd közel, ott hagyod. — A bájoló természet csendes éjszakán rejtőkben termeszt, s reggel csak elámulsz nyílásain. Sipos eleinte nem igen vonzott, hanem azután, mikor kiismerte az ember, mindig látta nyájasságát.“ Meghalt 1816. szept. 15-én. Nőtlen halt meg, mint Newton és Kant, kiket oly igen tisztelt. A filozófiában Fichtét követte e jeles férfi, ki mint az Isometer feltalálója, Németországon is nagy hírt nyert! Szerencsés költő volt; több nagybecsű halotti beszédeivel, melyek Fichte szellemében mo­zognak, mind Patakon, mind Erdélyben, mint derék filozófus, ékes és erőteljes szónok, hallgatóit bámulásra ragadta. *) *) Kolleg. Ívtár. 432 sz. 1798. nov. 25. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom