Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

718

matban, rajzban 200 darab. Továbbá: ezüst, aranyozott zománczos pohár, czapás pohár, Szentkereszti kard; vassodrony pánczél ing 7; vassapka lelogó sodrony pánczél nyakvédővel 10; vaskeztyü; vassodrony és apró lemezekből morionszerüleg összeállított mellpáu- czél; lábszárfedő nadrágszár sodrony pánczél szövetből; sodrony- pánczél szövet- lótakaró pánczél.

a múlt században többen tettek alapítványt a könyvtár gyarapítására, adtak búza és bordézmát is ugyanezen czélra. A század végén 7391 frt volt az alap. Ebből azonban inás czéira is fordi- tatott 2922 frt. 1811 is csökkent a devalvatiokor. 1818. 2000 vmfrtra egészitetett ki a köuyvtáralap. Most 400 osztr. értékű forintot fordít az intézet könyvszerzésre.

A könyvtár felügyelete 1836. az elöljáróság határozata szerint a philologiae tanárt illeti. A könvvtárnokot a generális sedria választotta két évre (1822) az esküdtek közül.

Könyvtarunkról teljes és kimerítő képet nyújt először 187 6/77. évi isk. Értesítőnkben és másodszor a „Magyar könyv szemló“beu 1879. megjelent kollégiumunk könyvtára- és nyomdájának rövid ismertetése.

DJ A kollégium helyiségei és építkezései.

Két iskola helyisége volt a vásárhelyi régi iskolának : a vártemplom mellett a kolostor-féle és a Szentmiklós utczában, a kollégium mostani helyén állott régi megyés-Szentmiklósról nevezett — templom mellett. Az elsőt használták a XVI. században, ez utolsót a XVII. sz. elején kezdve, néha azonban a másikat is háborús időkben. De a XVIII. sz. elején végkép kiszorult onnan az iskola, a mint a váracs a német katonaság birtokába ju ott. (91—96. 11.)

1718. A partikula és a fehérvári kollégium egyesülésekor a régi iskola helyiségén csak 25 — 30 deák befogadására voltak szobák, ennyiből állott rendesen a partikula népessége. Fehérvárról pedig 110 deák jött Benkő József följegyzése szerint1) s ennyinek elhelyezésére nem volt elég hajlék. Zilahi András professor minden követ megmozdított és a szobák gyorsabban emelkedtek, mint remélni lehetett. Nagyérdeműk vau e tekintetben Marosszék akkori két királybírójának (alispán) ákosfalvi Szilágyi János és makfalvi Dósa Ábrahámnak, kik körlevelekkel indították a szomszéd községeket épületnek való fahordásra. A véletlen is segítségre jött. UgyanJ) Transylvánia generalis, pars II. pag. 208.