Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
ß 2. Emlegették a túlterhelést, de a tananyag összegéből csupán csak a görögnyelvet tartották törölhetőnek, s ezt is kevesen. Okaik azon tény felemlegetósében tetőztek, hogy a legtöbb ember ha egyszer túl van a középiskolán, görögül még olvasni is elfelejt. Ez igaz. De nem áll máskép a dolog, a többi azon tudományágakat illetőleg sem, melyekkel a középiskolán túl nem foglalkozunk. Elfeledjük biz azokat és pedig annál hamarább és annál inkább, minél kevesebb ideig tanultuk volt. E tényből azonban azt állítani, hogy azok az elfeledett képzetek, fogalmak, Ítéletek, mert nem mutathatók ki könnyen, ránk nézve megsemmisültek: alapos tévedés. Valamint ilyen, természetesen az ebből vont azon tétel is, hogy azokat tanítani nem kell. Állításom támogatására lássunk egy kísérletet. Vegyünk darab jeget elé, melyet, miután azon likat vájtunk, s ebbe hévmérőt illesztettünk, kezdjünk el egy edényben melegíteni. Közbevető- leg megjegyzem, hogy ezen kísérlet már a IV-ik osztályban ismeretes lévén, annak tagjai, valamint az azon fölüliek által képzeletben is kisérhető. Melegítés következtében a jég hőmérséke folytonosan emelkedik, a mint ezt a hévmérő mutatja, egészen addig, mig a 0 pontot eléri. Jegünk ekkor olvadni kezd. Melegítsük tovább is edényünket, azaz szállítsuk a meleget, ép oly mértékben, mint eddig: a hévmérő higanya nem mozdul, a mig csak jég van az edényben. Hát már ez a meleg, mert a hévmérő nem mutatja, mert lappang, semmivé vált ? Ez esetben a valamiből, semmi lett volna, ezt pedig gondolni is képtelenség. Lássunk egy másik példát. Ha a dimissiora hivó csengettyű utolsó hangja is elhalt, vájjon az ütő ereje, mert ütni megszűnt, elveszett-e ? Ép oly kevéssé, mint a lappangó meleg. Mindkét esetben csak erőáthelyezés történt. Első példánkban a meleg megszűnt ugyan a tömegre hatni, de nem annak tömecseire, és ez a hatás a tömecseknek egymástól való távozásában, azoknak mozgásában nyilatkozik. Utóbbi esetben sem hat az ütő a csengettyű tömegére, de igen tömecseire, s a megszűnt mozgás azokban, mint meleg jelenik meg. Fületek nem hallja a hangot, de ott van sziveitekben, s egyikét, mint remény, másikét, mint félelem dobbantja meg. Bizony mondom, a dolog velünk is csak úgy áll. Fejünk, szivünk olyan, mint a napló, hová tudtunk nélkül is beirja meg
