Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
510 élvezése mellett két és fél éven át s ezen idő alatt két pályamunkát irt: „A folyami rák boncztani leírása“ és „Az erdélyi kristályos palák“. Mind két pályadíjnyertes mű az Orvos és Természettudományi Értesítőben jelent meg. Az egyetemi cursus bevégzése után gróf Teleki Györgynél magán nevelői állást vállalt és folytatott 1879—1880. szeptemberig, midőn Nagyenyedre hívták meg, s szaktárgyai tanítását a tanító képezdében kezdette meg, mig a gymnasiumban magyarnyelvet tanított, mint osztálytanító két éven át 1883. január 4. oklevelet szerzett és mint segédtanár működött 1888. őszéig a nagy- enyedi Bethlen kollégiumnál. Ezen idő alatt szabad idejét a természetrajzi gyűjtemény gyarapítására és rendezésére fordította. 1888. a hódmezővásárhelyi ref, főgymnasiumhoz rendes tanárnak választatott az újonnan rendszeresített természet-földrajzi tanszékre s ez uj állásán is igen hamar megtudta magát kedveltetni tanítványaival s vonzó előadása által föl ébreszteni azokban az érdekeltséget tantárgya iránt. Szabad idejét itt is a természetrajzi gyűjtemény gyarapítására s jókarba hozására fordította s emiatt irodalmi munkásságra nem maradott ideje. így az alföldön töltött 4 évi működése alatt csak a „Sáskáink“ czimü értekezése látott napvilágot a hódmezővásárhelyi ref. gymnasium 1888/89. tanévi értesítőjében. Mint hegyvidéki származású nem tudta megszokni a poros alföldet s 1892. a kollégiumunknál ürességben levő természetrajzi tanszékre pályázott s erre az erdélyrészi ref. egyházkerületi közgyűlés szeptember 12. megválasztotta. Tanítását október havában megkezdette. Székfoglaló értekezését „A természet háztartása“ 1893/94. isk. év megnyitó ünnepélyén tartotta, a mely megjelent ugyanezen évi isk. értesítőben. Megbízta az isk. Elöljáróság gyűlései jegyzőkönyvének vezetésével. Szabad idejét a gyűjtemény gyarapítására, rendezésére és leltározására kezdette fordítani. Ezen foglalkozásai közepette kettős, súlyos, véletlen csapás.érte s gátolta működésében: boldogító kedves nejének: Sárkány Teréznek 1894. szept. 7. váratlan elhunyta s három hó múlva decz, 8-án első szülött fiának Ferikének elvesztései Fájdalma enyhítését az orvosló időtől várja s bokros teendői pontos teljesítése mellett közhasznú ismeret terjesztés czéljából szabad előadásokban keresi. Ily szabad előadást
