Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
497 deleiéből a régi jog és alapnál fogva örökös lakósoknak költözniök kellett. Mégis isteni reményben megnyílik a széles terjedelmű philosophia, de csak 8 napig terjed annak folyása, március 12-ig Gergely napjáig. 154. 1. A gyulafehérvári ó- vagy kis kollégiumnak a katolikusok által ozélba vett elvételét és megépítését illetőleg Bánffi György, Naláezi István, Bethlen Miklós , és Keresztesi Sámuel 1700. julius 9-én Sárosi János és Konrad Sámuel gubernialis tanácsosokat Apor István és Haller Istvánhoz küldik. E követek jelentése eljárásokról: Aporék felelik, hogy nem veszik el erővel, ha nem engedik a reformátusok, hanem felírnak az udvarhoz; határozzon az. A reformátusok is visszaizenik, hogy ők is felírnak. Az udvar határozata megérkezéséig függőben hagyatik az ügy. *) 165—166.11. Gyulafehérvár térrajza 1711. febr. 18. Gio Morando Yiocontitól. A. A reformátusok székesegyháza. B. Jezsuiták temploma. C. Fejedelmi palota. 1). Ref. kollégium. E. Kormányzói lak. F. Gr. Apor ház. G. Bethlen Miklós háza. H. Gr. Teleki ház. I. A szász székek háza. K. Gabona raktár—fructuaria domus (lásd Bethlen Miklós álma). A Raktárak - armamentárium, vulgo Kendervár vocatum (Teleki levéltár. 233. m.) M.Szentgyörgykápu. N. Szentmihálykapu. 0. Jezsuiták temploma Szentmihály, Borghó-kiilváros. (Lásd e rajzot Magyar történeti életrajzok 1891. II. Rákóczy György. Szilágyi Sándortól, 78. lap). 177. 1. Köpeczi Mihály is a pestis áldozatja lett 1719-ben. Ezt bizonyltja az ugyanazon év decz. 21-én Szathmári Mihály aláírásával költ conceptus, melylyel Putnoki Istvánt, mint ünnepi legátust ajánlja, s a melyet csak ő egyedül irt alá, holott az ápril 5-iki öusvéti conceptust mind a három tanár (Zilahi, Szathmári és Köpeczi) aláírta s ha életben van deczeraberben, kétségen kívül ezt is aláírja. A fogalmazvány ez: „A csapások és ítéletek ellen maga a Jehova legyen kelmédnek menedékhelye, buzgóságos indulattal kívánjuk! Ilyen nagy tüzek és sebes nyilak között is akarván a kegyelemre hajlandó Isten megitéltetett nemzetünkben magot és eleven*) Történelmi tár. 1886. 207. lap. 32*
