Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
44 0 rátái Dósa Elek és Eresei János — tanári pályára lépni; időközben azonban kir. táblai írnok (cancellista) lett. 1832. február 13-án írja Dósa Elek Boának M.-Madarasra, — hol akkor gróf Bethlen Gergely mellett volt nevelő — hogy Eresei még Marburgban van a stipendiumon és azt irta Bolyainak : „jó lenne, ha innen (Vásárhelyről) valaki helyébe fölmenne a stipendiumra s ezáltal kollégiumunk jussát monutenealná.“ A tanári-kar Bőd Péterre gondolt már ekkor. Bőd megtalálta időközben a többi tanárokat is leveleivel s ezek igy válaszolnak: „Úgy beszélettünk vala, (az előljárósági gyűlésben) hogy Bőd ur ajánlása a professorságra a generale consistoriumban a censura feltétele alatt hozassák elé.“ (Molnár Sámuel 1832. jun. 9.) Antal János jul. 28-ról: „Ha mindenek úgy ismernék kedves Bőd ur virtussait, mint mi közelvalói, s ha mindenek részrehajlás nélkül, csak a közjó s az isten országa erősödését, virágzását néznék, semmi akadály nem lenne a dologban. De ha nehezen megyen is ki a jó dolog, még se csüggedjünk el. Én, mint elébb is irám, semmit el nem fogok mulatni; de engemet is tanácsosabb Ililfelőnek tartani, mint Főjátszónak. A szegény legényt hamar leültetik az urak, s néha bajos vitatni valamit a sok jussu emberekkel annak, akinek a becsületesség és jóravaló törekedés egyetlenegy gyökere a statusban.“ Ugyanazon év decz. 20-án Molnár Sámuel theol. tanár meghalván a 23-án tartott előljárósági gyűlésben szőnyegre kerül Bőd ügye is: „Előfordulván, hogy a professori megüresülendő hivatalokra nézve előre jó volna azokra jókor készült ifjakról gondoskodni, határoztatik : A netalán megüresülendő professori hivatalokra affidáltassék Bőd Péter, hogyha a 3 kollégiumban cen- surázván magát úgy megismerteti a többi kollégiumokkal, hogy választását remélni lehet: ajánltatni fog előre a generale főkon- sistoriumnak, hogy előre választassák meg egy oly professori hivatalra, melyre előre készülhessen.“A gyűlés megbízza Péterfi Károly rektor-professort, hogy ezen határozatról értesítse Bodot. 1833. január 4-én Dósa Elek is értesíti Bodot: „Szegény professor Molnár meghalt! mind házára, mind oskolánkra nézve nagy csapás! Súlyos voltát valóban érzem s érzed te is, azt hiszem. Nyugodjanak porai csendesen! Tiszta emlékezet tétették egy szivvel-szájjal, hogy tégedet, ha csak lehetséges lenne, kollégiumunk szolgálatára minden módon nyerjünk meg s protocolláltatott az, hogyha a 3 kollégiumban cenzúrázván magad megesmerteted annyira, hogy a kollégiumok votuma megnyerésére számot tarthatni: a magát előadható vacantia előtt is professorrá leendő praenotaltatásodat és
