Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
430 a keleti háború alkalmával a kollégium épületét kaszárnyának el akarták foglalni; Biánki tábornok hozzá megy, mint egyedül bonn volt tanárhoz és felszólítja, hogy a kollégiumot mutassa meg. A tábornokot addig késlelteti magánál, mig a seniornak tudtul adja, hogy a kollégium udvarát hintesse be szalmával, gazzal, szeméttel, az első szobát pedig, mely a kaputól jobbra esik a bennelevő ágyak-, asztalok-, székek- és ládákkal hozza a legnagyobb rendetlenségbe Ez meglévőn, felvezeti a tábornokot, kire már az udvaron volt szemét is rósz benyomást tett, felnyittatja a nevezett szobát s a tábornok az akadályok miatt csak lassan hatolhatott az ablakig, mialatt fehér nadrága fekete lett a balháktól. Csak kijövetkor kezdette érezni alkalmatlan vendégeit, mire oly ingerültségbe jött, hogy e nyilatkozattal hagyta el a kollégiumot; „Inkább disznóólnak, mint kaszárnyának való hely.“ Kartársainak, midőn később hazakerültek, örömmel beszélte el e mulatságos eseményt egy estve azon megjegyzéssel, hogy „soha semmi nagyobb szolgálatot nem tett neki, mint a balhák, mert csak azoknak köszönheti, hogy most nem polákok könyökölnek ki a kollégium ablakain.“ *) Az intézet érdekében oly sok küzdelmet kiállott, ismeretekben, élettapasztalatban gazdag, jellemes és igazságszerető tanár az uj korszak beköszöntését nem érhette meg: 1859. elején a halál sorvasztó angyala megtámadó tüdőjét s julius hó 22-én estve 9 órakor félévi szenvedés után, 60 éves korában csendes örök álomra zárá szemeit. Az elöljáróság méltán írhatta róla gyász- jelentésében: „Kidőlt intézetünknek egyik régi, erős oszlopa s aggódva, szorult kebellel kérdjük: „Ki lép az elhunytnak nyomába“ ? Megszűnt dobogni a törhetlen becsületességü szív, mely oly lelkesülten hordozó a közügy és nevelés érdekeit. Fájdalmas dicsekvéssel alkalmazzuk rá kedvencz költőjének szavait : „Jus- tum et tenacem propositi virum ...! jól esik elmondhatnunk : ő a mienk volt, érettünk élt, de annál inkább érezzük veszteségünk súlyát. Iskolánk és az országos Teleki könyvtár kulcsait lehetett volna-e biztosabb kezekbe adni?.. Nem őrködhetik többé Soós Antal így Írja le s 1854-re teszi ezen eseményt; de ennek máskor kellett történnie; mert az előljárósági gyűlések jegyzőkönyve szerint jul. 23. (65. sz.) a kollégiumot jul. 22-én a katonaság minden értesítés nélkül tettleg elfoglalta s tábori koródának használta. Szeptember 3-án Hegedűs János tanvezető tanár kéri, hogy a katonai parancsnokság az elfoglalt kollégium helyett 254 tanulónak elhelyezésére és 8 tanterem kimutatására helyet jelöljön ki a városon. Szept 14-én jelenti Szász István az elöljáróságnak, hogy a nagy tantermet is ki kellett üritetnie a katonaság számára.
