Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
398 szenvedjenek, Török Jánosra bízza a theologus diákok tanítását is, addig, mig a tanár választás megejtetik, az azon időre járó theol. professori fizetést is Török számára utalványozván. 1842. február havában a főkonsistorium Török Jánost megválasztja a theologiai tanszékre s ugyanekkor a már ürességbe jött történelmi tanszék betöltésére a candidatiót elrendeli. A mig azonban ezen választás megejtetnék, a kollégiumi elöljáróság ápril 2-án ismét Törököt bízza meg, hogy a történeti tudományok tanítását is, mint eddig, a theologiával folytassa, a mind két hivatalhoz kötött fizetés megtartása mellett. Ápril 18-án megválasztatott Szász István a történelmi tanszékre, de helyét csak junius 18-án foglalta el és igy Török egy évig két professori teendőt végzett. Ezen időponton túl 6 évig folytatta tanári hivatalát nyugodtan s viselte a tanársággal felváltva járni szokot mellékes hivatalokat is. 1842. junius 19-én az előljárósági gyűlések jegyzőjévé választatott és ezen tisztet folytatta 1848. julius 11-ig és másodszor 1851 okt. 9-től 1852. január 24-ig, elfogatása napjáig. Ugyanezen 1842. év deczemberében a könyvvizsgálói segéd-hivatalnál levő egyik hely betöltésére, melyet előbb BodolaS. viselt, a királyi főkormányszék Török Jánost nevezte ki. 1843. februárban a nyomdafelügyelet is Törökre bízatott, s minthogy eddig könyvtár íelügyelő volt, ezen felügyelőség most Szász Istvánra ruháztatott, mint az irodalom tanárára. 1844. junius 30-án a tanvezetői (paedagogarcha) hivatal folytatása alól Dósa Eleket fölmenti az elöljáróság és azt Török Jánosra ruházza s a 3 évig tartó ciclus eltelése után 1847. junius 27-én újból megbízza annak folytatásával, nem tartván szükségesnek a változtatást, annyit azonban könnyített rajta, hogy a nyomda felügyelőség alól augusztus havában fölmentette. Bekövetkeztek egy év múlva a nemzetet szunyadásából fölrázó mozgalmas idők. A franczia országból indult szabad eszmék villámgyorsan terjedtek, s áthatottak a kárpátok bérczein is és a pezsgő-vérü fiatalság fogékony keblében szendergő tüzet lángra lobbantották. A szellemi,- nemzeti és polgári szabadság és egyenlőség akadálytalan terjedhetésének utjából el kellett hárítani mindazt, a mi eddig hosszú időn át a szellem szabad és könnyű röptét nyűgözte és az istentől az ő képére egyenlőnek teremtett polgárok, hazafiak között annyi különböző válaszfalat emelt. És a tüzlelkü fiatalság szent lelkesültséggel sietett, repült, mint fiatal sas, rohant mint ifjú heves orászlán a békok széttörésére, a válaszfalak ledöntésére.
