Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
390 szentegyháza ügyeinek tapintatos vezetésére. 1866. év tavaszán épen szétküldendő vala lelkésztársaihoz a meghivást, melyben az azon évi közzsinaton lelkészi hivatala 50-dik esztendeje betelésének örömünnepére kérte fel; de az Urnák máskép tetszett: a hü szolgát magához szólította, alig három napig tartott betegség után april hó 22-én reggeli 2 */2 órakor élete 76. évében. Az örömünnep gyászszá változott. Marosvásárhely, a székely főváros, mely mint papot, s kétszer mint tanárt fogadta vendégszerető falai közé ifjú-, férfi- és hajlott korában, most negyedszer hamvainak adott nyugvóhelyet. Itt pihen Péterfi Károly és József paptársai s Antal János és Borosnyai János püspök elődjei sirjaik között. Kolozsvárit ápril 24-én d. u. 5 órakor a belvárosi ref. templomban Nagy Péter, akkor főjegyző, tartott gyászimát hült tetemei felett, melyek ugyanakkor indíttattak Szász Domokos kolozsvári pap s jelenleg püspök felügyelete alatt Marosvásárhelyre, hol a gyászszertartás a vártemplomban vitetett véghez; könyörgést mondott Szász Domokos és gyászheszédet Péterfi József esperes és városi pap. A sírnál Kovács Áron, vásárhelyi pap, intézett búcsú szavakat a nagy pap hamvaihoz. A marosmegyei traktus külön tartott ünnepélyt Bodola S. emlékére, 4 hóval később szeptember 9-én, hasonlóan a vártemplomban. A szokásos invocatio után a kollégiumi énnekkar Wo- czelka Ede vezetése alatt szép öszhangzattal énekelt, melyeta jeles vezető kisért orgonán. Éneklés alatt Péterfi József esperes lépett szószékbe és könyörgött buzgósággal. Ezután újból énekelt a kollégiumi ifjúság, miközben Rákosi Lajos, lukailenczfal vi pap, lépett szószékbe s alkalmi beszéde alapjául vevén Dániel XII. 3. v. *) tartotta nagy gonddal kidolgozott beszédét, mely hosszúsága daczára is lekötötte a hallgatóság figyelmét. Most már az egyházkerületen volt a sor, hogy elhunyt püspöke emlékét megörökítse. Elhatározta tehát, hogy az egyházkerületben gyűjtést rendez s igy a boldogult hamvai fölé egy díszes emlékoszlopot állít. A pénz ösz- szegyiijtetett az anyaszentegyház közadakozásából; a 3 méter 34 crnéter szép szürke gránit obeliszk elkészíttetett és leleplezése 1869. junius 27-én, vasárnap megtörtént. Reggeli istenitisztelettel kezdődött a vártemplomban. A tágas egyház már jóval a harangozás előtt megtelt úgy, hogy harangozáskor a még tömegesen áramló mindenrangu fényes közönség csak bajjal tudott helyhez jutni. Imposans volt a papok menete — mintegy hatvanan lehettek hét ]) És a bölcsek fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön és örökké fénylenek.
