Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
374 Ezen levele 1867. november 30-án olvastatott fel az elöljáró- sági gyűlésben (197. pont) és az elöljárósága legnagyobb méltánylással fogadta, a mennyiben Dósa Miklósnak atyja helyébe való megválasztása az elöljáróság óhajtásával teljesen talál, s minden hatalmában álló eszközt felhasznál a közös óhajtás megvalósitására. Megválasztása esetére az ősei által birt szállás felől is biztositják, az idősebb helyi tanárok szállás választási jogukkal élni nem akarván, néhai tanártársuk iránti kegyeletből ezen alkalommal. A nagy jogász ezen végső kívánsága 1868. augusztus havában valósult: az atyjához méltó fin megválasztatott a jogi tanszékre rendes tanárnak, — s az ősei által birt tanári szállásban is meghagyatott. November 12-én kéri a kollégiumi elöljáróságot, hogy kötelessége alól az egyházi főtanács beleegyezése és helybenhagyása mellett ideiglenesen mentse fel; mert a m.-vásárhelyi választók által a 19-én megnyílandó kolozsvári országgyűlésre követté választatván, ennek elfogadását kora hajlottsága s ereje rokkantsága mellett is, a haza, nemzet és egyház irányában való szent kötelességének tekintette. Kéri továbbá, hogy távolléte alatt Hildebrand József marosszéki államügyészre, volt jeles tanítványára bizhassa tantárgyai előadásának folytatását. *) 1866-ban a pesti országgyűlésre választá képviselőjéül szülővárosa. Kéri tehát november 1-én az elöljáróságot megint az egyházi főtanács engedélyének kieszközlésére, hogy távollétének meg nem határozható ideje alatt Yályi Gábor, végzett s két államvizsgát letett jogász, tantárgyait helyettesi minőségben taníthassa. Kérése teljesittetett. Felment Pestre a hongyülésre. ,, Ott nem tartozott azok közé, kik szeretnek beszédeket mondani, de a legbuzgóbb, munkásabb tagok egyike volt, s roppant jogi ismereteinek, mély belátásának gyakran hasznát vették a bizottmányokban. Erdély jogait és viszonyait senki sem ismeri ügy, mint ő ismerte, s a helyet, melyet elfoglalt, alig pótolhatta valaki. Függetlenségét mindvégig megőrizte, bár a ministerium alakításakor (1867) államtitkársággal kínálták meg. A képviselőház, mely benne egyik kiválóbb tagját becsülte, alelnökévé választotta Zeyk Károlynak államhivatalba lépése után, a törvénykezési bizottmány pedig elnökévé. Szorgalmasan eljárt a bizottmány üléseire még az utóbbi hetekben is, bár lábbaja, mely szept. végén a városligetben véletlen ütésből támadt, mind inkább súlyosabbá és veszó*) Az intézet pénzes szekrényének őrzését és az utalványozást llihari Sándor igazgató tanárra, a jegyzőséget a levéltár és az adósságlevelek ládájának nálla állott kulcsát Mentovich Fercncz kartársára bízta az elöljáróság beleegyezésével. (2872. levéltári sz.)
