Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
348 tették az unitus és disuuitus vallásu oláhok ; a papi tizedet, melyből állott mind a papi, mind azekklézsiai jövedelem, megnyirbálták, félbe- szerbe adták. És Péterfi hasztalan folyamodott orvoslásért a szász fórumhoz, a szászvárosi tisztviselők is dézmások lévén, mint a tor- dosiak, nem szolgáltattak igazságot. Siker nélkül zörgetett most a lutheránus, majd a református püspökségnél, végre a főkormányszéknél — kérése egy magyar nemzeti iskola fölállításáért siket fülekre talált. Ezen sikertelen zörgetések és kedvezőtlen kilátások nem csüggesztették el, sőt inkább élesztették az ár szolgájának buzgóságát. — Bizott istenben, hogy megsegíti a jó ügy vállalatában; bizott magában, hogy ha jó példával megy elől a pásztor, követni fogja a nyáj is, és végre bizott abban, hogy van jó szív az emberekben. Nem is csalódott. Hozzá kezdett, először a kisebb igazításokhoz. — Templomot, haranglábot, czin- termet, papi telek kerítéseit és melléképületeit, hogy az összeomlástól, a rohamos pusztulástól megóvja, a község, az ekklézsia, és a maga költségén is kijavította, helyreállította. Most következett a népiskola épitése. Ezt részben gyűjtés, részben maga költsége, de egészen saját fáradozása által építette kő- és téglából. A mint készen volt a kas, nem hiányzott a raj is. Ötvenhatvan gyermek magyar, oláh és czigány nyert benne oktatást. Egyéb szükséges tárgyakon kívül, kiváló gond és figyelem volt itt fordítva a magyarnyelvre. Két-három év alatt, 1848-ig, oly virágzásnak indult a népiskola, hogy a gyermekek magyarul beszélni, olvasni és írni is kezdettek. És a szülők, s hallgatók, kik előbb értetlenségökben szidták, átkozták a papot, hogy az iskolaépítéssel nekik is, kik minden iskola nélkül fel tudtak nőni, bajt és költséget okozott, most gyermekeik előmenetelét látva, örvendettek és áldották igyekezetét. A tanitó állását és fizetését úgy szervezte és rendezte, hogy az évnek minden részében, a meghatározott szünidők kivételével, télben, nyárban taníthasson, és még is tisztességesen élhessen. Gróf Csáki Györgyöt, kinek a népnevelés iránti buzgósága a nagyalmási birtokán állított népiskoláról már ismeretes volt, az egyházi főtanács által megválasztatta az iskola főgondnokának, ki aztán az iskola belső felszerelését végrehajtotta, ellátván azt képekkel, könyvekkel, földabroszokkal és gömbbel. Az istenháza helyreállítása és az iskolaház megépítése után utoljára a maga háza vagy a papilak1) építésére került a sor. — Ezt is, mint az iskolát, kő- és téglából rakatta befoglalván abba a régi háznak is használható részét. És a szászvárosi capitulum a tordosi ekklé- *) *) A régi papilak gyengesége mellett még szűk is volt annyira, hogy mikor Péterfi tanuló fiai a szászvárosi és enyedi kollégiumokból szünidőre hazamentek, a faluban kellett őket elszállásolnia.
