Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
339 * Édes anyja Vajda Sára, Yajda János1) enyedi pap leánya. Az egyházra és közmüvelődésiigyre nézve egy figyelmet érdemlő dolgot nem mellőzhetünk itt hallgatással. — A Molnárokkal úgy is rokon Csernátoni Vajda család a 1 7. századtól fogva mostariig, folytonosan papokat, espereseket, püspököt, tanárokat adott, leányágon is, nemcsak a fiákban, hanem az unokák- ős másod unokákban is, a mint ezt a mellékelt tábla csak nagyában föltünteti. Sámuel, mind atyai, mind anyai ágon papi szüléktől eredvén, egyike lett kora legalaposabb és képzettebb theologusaiuak s igy a főkonsistorium választása a legilletékesebb és méltó egyénre esett. Mélyen járó gondolkodás, világos, erőteljes ítélő tehetség tették őt tudóssá ; széles ismeretkörénél fogva, mely átölelte az akkori tudás különböző mezőit, „universalis génié“ hírében állott. Mint a tlieo- logia professora kora philosophiai és theologiai fejlettségének európai színvonalán állott és kathedrai előadásaiban a valódi tudós önálló egyénisége is érvényesült. Tanulását itt a m.-vásárhelyi ref. kollégiumban kezdette, folytatta és fejezte is be ,s azzal a különös belátó észszel, melylyel az isten megáldotta volt, egész végig minden tudományokat a legnagyobb dicsérettel tanulván, itt szerzett szép ismereteit, külső országokon mcgöregbitve, ugyan ide gazdagon adta vissza, mintegy azon földre, mely felnevelte, gyümölcsös ágaival vissza hajlott élőfa“* 2) 1804. jul. 3-án irt alá az iskolai törvényeknek— deák lett. 1807. jul. 16-án a tudvágyó, komoly fiatalt az intézet könyvtárának kezelésével bízta meg a tanárikar. És Molnár ezen hivatalt 4 évig 1811. jul. 24-ig dicséretesen és a megbizó tanári kar teljes megelégedésére viselte. Itt igen kedvező alkalma nyílt az önképzésre, keze és rendelkezése alatt állván a néma, szót- lan és mégis a tanulni vágyakozóknak készségesen szolgálatjokra álló könyvek. Es ő a kínálkozó alkalom fölhasználását nem is mulasztotta el. 1811-ben az ellenőri (contra soriba) hivatallal tisztelte meg a tanári kar. 1812. körül külföldi egyetemek látogatására szándékozott menni. A háborús idők miatt azonban csak kevés ideig maradott. külföldön, Göttingában ; vissza kellett térnie Bécsbe, hol 3 ('■vet töltött folytonos tanulással, különböző tanokat hallgatván az egyetemen. — Hazajövetele után gr. Teleki Domokos hívta meg nevelőnek Elek fia mellé. Egy évig képezte tanítványát Zeyk János egykorú tanulótársával együtt. 1817-ben, midőn újból Bécsbe fölmenni szándékozott mérnöki szigorlatot tenni, mely iránt kiváló vonzalommal és clősze3) E család lassanként elhagyta a Vajda nevet és a Csernátonit használta gyakrabban. 2) iMagyar Kurír. 1833. I. 2. sz.
