Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
334 foltozza—s a jégcsapok is nemcsak templom vagy bibliotheka, több /ú-kkal tele korcsma fedélről is jöhetnek —; hanem az az idő, melynek még Májussában leérkezett a felsőbb tavaszi ezüst tetőkrőli intés. — S az ily vénülés a körét lejárt természet: midőn estve levetkezik , hogy hólepel s kődszemfátyol alatt pihenve új Májusra öltözzék —- S im ! az örök ifjúság kulcsa. Példát hagyott az ezen halmon növekedett elfelejthetetlen püspök fia1) az Anyának: nézzen fel az ifjú az évek grádicsán, melyen mintegy Jákob-lajtorján, a vénség ékes koronájával, minden fokozatról visz- szanézve, nem maradt-e valamely hálával adós? oda hágott, a hová angyal szállott le, az örökkévalóság virágát a földi porból átültetni. De oh ifjak! mig ezen grádicshoz érnétek, azon hév aequator alatt kell elmennetek, hol az óriást legyőzött Dávid is elesett. — Sok örömökkel fog kínálni a csalárd piacz, contora is; de az elrepülő pillanat holtigi adóssággal hágy—jobb a növekedő örömet szülő elmúló fájdalom : sebesitsétek meg az ázsiai vadtőkét, s oltsátok meg európai nemes ággal, mely a műveltség egére terüljen; ezen örökzöld fa alatt találjátok meg azt a szépséget, mely vénülve szépül. De mikor a hajnal megkettőztetett csillaggal, s az ég kristályvizein gyuladó rózsaarczokkal jön — s azt vélnétek, most nyílik az örök nappal virága, s most van az a szó Légyen világosság ! olyan sötétség lesz, melyben akkor lesz világosság, mikor Delila, kezében a Sámson hajával, s szemével annak szeme tolatásán fehér fogakkal nevet. Ez a Szt.-György éjszakáján fattyú kincsre vivő boszorkány, még a Szt.-Mihály, Szt.-Márton, s téli Szenteknek az okosságnak elalvási éjszakáiban is megjelenik ugyan; de a tavaszban tudja s szereti meg- nyomorékitani az esztendőt. Megfordulás a taktika itt: csak hát pais itt a nyill ellen: átalán pedig, hogy minden ellenség ellen erős vár őrizzen, szünetlen imádkozzatok! az az 1-ben. El nem maradó útitársatok legyen annak eleven érzete, hogy a Fő-atya előtt vagytok, ki a legbelsőbbeket is mint a földi Atya a külsőket, úgy látja. 2- szor. A planéta nem tudja s nem érzi, s nem is nevelheti azon vonzódást, melylyel a nap pályában tartja: a lélek a belnap sugárán testesülve, mintegy elfogva, eredeti kútfejéhez érez vissza, s érezvén közeledik, s közeledvén arra a bizalomra ragadtatik, hogy szófián vagy szót alig találó sóhajt bocsásson, köre sugára kimérésére világosságért, s betöltésére erélyért! — s a bizalmas fohászra le is száll mindenik — Holt része az egésznek az, melynek útja annak szivéhez nincs. 3- szor. Azt a kört, melyet a felsőbb nap mutat ki, híven töltsétek : ki nem csapongva; hogy a pokoli búrjánmagokkal lesbe álló ördög ürességet ne találjon. De hogy a körre nézve meg ne csalódjatok, tudjátok meg; hogy a Poézis a szerelem és halálhoz csaknem 3-dik kivételeden adó : ugyanis a testi fogságból természetes a hazarepesés, különösen azon a fényen, melyen az ifjúság virágzik — ; csak hogy ezen repesés kéje a teendőket könnyen elfelejtetve, szint annyi nyomorékot csinál mint a szerelem ; — légiója az ifjaknak, kik ezen olcsóbb koszorú reményében megvetik az igaz tant, s álmodott tündérvárból inkább készülnek a fellegek megl) Érti Antal János püspököt, ki igénytelen, szegény sorsú anyját s testvéreit fényes és nagyúri vendégei között is tanári és püspöki asztalihoz ültette mindig, — anyját épen első helyre.
