Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
B28 rekség középpontját s a mindenség fővárosát — s mindent központozva kérdeni: mi van? mi volt? mi leend? s minek kell lennie? tehát a jelent, ennek anyját, leányát s azon törvényt, melyet követni kell, hogy az a leány (a jövendő) minél épebben és szebben szülessék. A legfelsőbb angyaloknak mind tovább fejlett feladata. Erre indulva mi is kezdjük el ezen algebrai problémára kivántató első betűket. b2) 1835. 7ber (szeptember) közepe. Hiába várom tovább is a repülve menő s mászva jövő erőt; az élő fa egyszerre esik el, későn nő fel — mennyivel kevésbé tér az az erő vissza, melylyol most maguk bírnak; miután a hajdani világok minden hatalma s szépsége düledékein elzug a vissza folyni nem tudó idő. Használják hát, miglen meg van s fussák állhatatos igyekezettel azon pályát, melyet ma kezdünk s az egész örökkévalóságon által folytatnunk kell. Csak két lapu könyvet nyitunk fel; de az egyik a föld, a másik az ég, az hol Newton is csak syllabizáló gyermek a Serafimok olvassák. Tanuljuk meg mi is, a mit az időben kell, hogy tudjunk az örökkévalóságban. Fogjunk tehát előbb a Bevezetéshez. c) Gróf Toldalagi Viktor nevenapjára köszöntő levél 25. tebr. (1853.) A lajtorjának a véglietlen felé 79-dik s a vég felé közel utolsó fokáról üdvözlöm a 24 év1) sokakat elnyomorékitott harczaiból ép kiérkeztét! Adjon hálát az Istennek s továbbra is kérje hogy ne vigye a kisértetbe! két védangyalt (a mértékletességet és munkásságot) elvál- hatlanul tartva meg. Az ember soha se hidje el magát: egy vigyázatlan pillanat — rés a váron, melyen a mindig vigyázó ördög (onnan van az ör neve) belopódzik, mikor legközelebb érzi a mennyet — minden erejével fusson el, hogy a születéséhez közeli Viktor2) nevet megérdemelje, a ki szembe menyen, elébb hátrább elesik — One day must the warrior fali. Ossian. (Egy napon a harezosnak el kell esni.) 24 év 24 órája egy ephemerai napnak. 24-dik junii elnémul a csalogány s hév nap jegei közt omló tüzek mennydörögnek. 24 betűje azon könyvnek, melynek a gyermeki kor s vénség két érdektelen tábláji közt külső czime a sirirat: adja Isten, hogy az eddigi ritka szép reménynek feleljen meg! s csak Kali3) errataji legyenek. Vajha csak annyiért pirulna az estve el! A vénség az a purgato- rium, mely a salakról leolvasztja a tisztát, vagy könyekkel csepegteti le a seprőről a spiritust. Itt a bölcsőtől a koporsóig nincs — de lesz túl végnélkül tökélye- sülő boldogság. Hidj és idvezülsz! Isten nélkül irtóznám a véghetlen világban egyedül, s ba nem látná az, hogy minden jelen rósz közjóra fejlik ki, a jaj-sohajok közt vivő örök folyamot látó halhatatlanságnál boldogabb volna a minden nyomorát bevégző halandó — s az egész jelenből is kimenve a históriában se találnék, a kinek életével megkináltatva, elfogadnám, oda gondolva minden kuliszán belölieket s a véget. ') Gr. Toldalagi Viktor születésének 24. évfordulója febr. 4. 1853-ban volt. a) Viktor febr. 25. 3) A kollégium nyomdásza.
