Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

hogy azt, a mit úgy nem lehet tanulni, csupán a tanitótól várják, hogy vastüréssel beléjek rágja.

4. A régi deák nyelv helyett, köz beszéd a gyermekek közt a német lehetne.1)

5. A kiválttakat kinézett czélra kell segíteni: a kiknek vagy eszök vagy akaratjok nincs; mesterségre, vagy földmivelésre sat. kell igazítani: hogy a többit ne húzzák vissza.

A mi a gyermekekre szükséges vigyázatot illeti: az eddigi mád se jó: mert a praeceptor maga is még igon ifjú, s nem is lévén mindenkinek készülete, a mit ö nem tud, a tanítványa se fogja tudni.

Ha palotákká vágatnának a szobák: egy Classis elférne kettőbe 8 mindenikbe lehetne alkalmas felvigyázó; egyikbe a Classis Praeceptor is lehetne,„s a másikba olyan, a ki mikor a rendes beteg, pótolhatná.

III. O Felségét alázatosan kérni kellene: hogy kegyelmes Ígérete szerint, (1852 július 31-én járt ő Felsége I. Ferenc/. József M.-Vásárhelyt, s ekkor vagy ezután kevéssel irta Bolyai Farkas e tervet) intézetünket méltóztasson kegyesen helybe hagyni, s mint eddig közelebbről, a fő Consistoriumunktól függőleg, az ő Felsége által fel állítandó status-oskolákat mustrául nézve, időről-időre igyekezünk azon szent czélt, melyre Isten ő Felségét tovább is segilje! mcgközelitni.

b) Iskolaév elején előadásai megkezdésekor tanítványaihoz intézett két rövid beszéde.

Véghetlen könyv áll előttünk — már itt elkezdendő: vajha az ábéczéjébe vezethetne a haldokló mécs világ!

Kitudja honnan hozatva, itt ébredezik fel: kérdés, hol vagyunk? s mit kell tennünk? környünket közelebb s távolabb ismerendők, vizsgálódunk s az itt találtaktól tudakozódunk.

A mielőbb szemünkbe ötlik: a zöld mezők felett tágas kék boltu templom, csengő erdős hegyeken s kőszikla boltozaton — hol majd zugó szélvész menydörgésekkel olvassa ki a villámirásokat — vagy magas csapokat, aranyaz a reggel, s liget fiilemiléje a zsoltár, mig a Sión teteje gyulád, mint ogy oltár, s ezüstösedé kristályvizek mosogatják szent lábait, vagy a virágos Flora jön — a kalászkoszorus Ceres, a gyümölcs ontó Pomion , s végre a fehérbe öltözött áldozó pap égő tűz előtt hálál amazok ajándékaiért.

De mindez csak előlapja a könyvnek: ha nem menne le a nap, nem osmornők a világ véghetetlon dicsőségét s biztosan hasonlót lehet várni az élet lemenő napjától is — a leeresztett kortina újat von fel a nevezhetlen Folség szent éje örök innepi gyertyáira s még ez is csak messze a fővárostól egy utcza kivilágítása, csak pitvara a mind belsőbb meg belsőbb templomok sorának a szontok szente felé.

De egy gondolat minden tejutakon fölül repülni s hátra hagyva a napok tengereit, vagy elsülyodve a mélységbe keresni a temérdek ke- *)

*) A negyvenes évekig gyakorlatban volt azon szokás, hogy a latin nyelv ol- sajátitása tokintetéből a tanulóknak egymás között latinul kellett beszélni. A kezdő tanulónak „quid ost“-tol kellett koszolni, mig bele jött a gyakorlatba : quid est mit csinálsz, quid est hol voltál, quid est adj egv kis kenyoret sat. ós ha a quid est-et nem mondotta, sygnumot kapott s megbüntették. Erre czólzott Bolyai o kifejezésével, nem pedig arra, hogy a tannyelv német legyen.

327