Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
312 adatott 531 frt. A megmaradott 50 frt és Horváth G.-nál a Bolyai alapra — nem az emlékkőre — gyűlt 49 frt, összesen 100 frt „Bolyai alap“ czimen tőkésittetett, hogy annak kamatja évenként adassák ki jutalmul a 4 felső g. osztályban a matliesisből legkitűnőbb tanulónak. Az elöljáróság a néhainak 47 évig folytatott tanári hivatalában tanúsított s mindvégig lelkesült buzgósága, becsületessége s tudományossága által szerzett érdemeinek tiszteletteljes elismerését jegyzőkönyvbe igtatás által is megörökitette. Az augusztusban történt 2. szélhüdés után érezte — mint fiának is irta — hogy kevés ideje van még hátra s a kollégium iránt háláját pénzalapja öregbítése által is tanúsítani akarván, a Gauss emlékére vert — egy ezüst- és egy bronz érem — két példányának, úgy könyvtárának és müvei meglevő példányainak átadása mellett adományozta s által is adta néhai Tűri Klára, özv. Kabós Istvánnénak — kedves öcscse Bolyai Antal halálával reá törvényes örökösödés rendén szállott 9445 v. ez. rfrtról szóló két adóslevelét, aug. 25. irt ezen levele kíséretében: „Midőn az oskoláink ablakairól századokra nézett idő a régi napot estpirulat harmatjával kisérvén le, a megavult alkotvány is után indult; — sötétül a láthatár — s alig égő nehány mécsek közt segítségért nyög az enyészet szele; a kövek is mintegy megelevenedve nemcsak kőszirti hanggal felelnek — hanem keblük aranypor szemeit is keresik napfényre hozni; — s csak azon holttakra nem hat a kelet angyal-szava, kik a földalatti sárkány kincsét őrzik, mindenre siketen az oda bémenő pengésen kívül: mit tegyen akkor egy Calvinistailag szegénységre prae- destinált elaggult tanár? kinek az azelőtti oly csekély (s az is pontatlan,) fizetés, hogy krétára elment egy évi, az évekkel csak adósságát nevelhette, hogy legalább a Tan’ templomi szent tüze ki ne alugyék. Azt, hogy vigasztalva magát azon belső nyomtatványnyal, melyet felsőbb számítás nem a külső, hanem a belső számszerént ad; adja az oskolának egészen oda azon contractust minden hozzá tartozókkal együtt, melyet ezelőtt felibe ajánlott volt. Adja Isten! hogy sok kevesebb s több egyesülete, alig álló oskolánkat legalább állítsa meg, s a szegénységet, annak meg- esmorésiből származó szerénységgel s kiilfénye hiányát valóval pótolja; vezérelvül tartva Non fumum ex fulgore, séd ex fumo dare lucem.“ (2111. levéltári szám.) Ezen ajándéknak kitűzött czélja volt intézetünk anyagi segélyezésén kívül a mathesis virágzásának előmozdítása kollégiumunkban és a mathematicusok princepsének nevezett Gauss és
