Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
305 Venustól raegkimól, azt a léleknek tartotta meg. A házasságot illetőleg Pál apostollal tartott: Jó megházasodni és jó meg nem házasodni. I. Kor. VII. „Kétszer bolondultam meg életemben — mikor megházasodtam, de harmadszor nem vesztettem el eszemet.“ „A menyasszony ágy a szerelem koporsója.“ „A férfi ha megnősül, levágott szárnyú sas. — Ha házasodik az ember, vagyon nélkül no házasodjék, mert a rózsa elhull s esak tövisei maradnak; de ha vagyon van, legalább a gyermekek sorsa biztosítva van. A házasságban a nincs szó sokszor a pokolnak kezdete.“ A solid alapon nyugvó házasságot, ha látott ilyet, nagyra- beesülte. 1851. B.. Zsigmondnak szerencsét kívánt házasságához, hogy mézes hetei sokáig tartsanak, a hatot multiplicalja tízzel, az is csak 60 hét s az is eltelik ; akárhogy multiplical — csak a divisiot kerülje el, mig a halál teszi meg. Politikai nézete. Kossuth lángeszét, gyönyörű nyelvezetét, irályát s elragadó szónoklatait nagyra becsülte, s bár a nemzetnek tespedéséből fölrázását s önérzetére ébresztését helyeselte és szükségesnek tartotta: a szenvedélyek árjától mindig tartott s ezért Széchenyi fokozatosan haladó, csendes irányú politikáját inkább pártolta. 1848-ban az első magyar független felelős mi- nisterium kinevezésekor igy nyilatkozott: „Nagyon szép, örvendenék rajta, ha igy maradna ; de nem állandó, mert vér fog folyni; az orosz be jő és absolutismus következik, Erdélynek pedig a jövője — Galiczia sorsa és zsidó ország.“ A szabadságharcz bevégződése után már-már hitte, hogy jóslata teljesülni fog; tehát orosz nyelvtant szerzett s kezdette tanulni azon nyelvet a már nyugalomra készülő aggastyán. Bolyai nyugalmazása. A közel ötven évig híven sáfárkodott szolga látván, hogy már pihenésre van szüksége, 1851. október 8-án e folyamodványnyal járul a kollégiumi elöljárósághoz: „Méltóságos Curatoratus! Alázatos tisztelettel jelentve, hogy harmadfél év híján nyolez- van évvel betegesen, ugyanannyi híján félszázados hivatalomat erélylyel folytatni elégtelennek érzem magamat: esedezni bátorkodom, hogy a Mlgs Főconsistoriumnak oly nyugdíj megnyerése végett ajánlani méltóztassék, hogy a midőn kevés fizetésből félre nem tehettem s kis jószágom merőbe kiraboltatott s elpusztítva semmivé lett, utolsó beteges napjaimban ínségre ne jussak. Fogyaték időmet s erőmet sem fogom hiába tölteni: nyomtatásaimat inig lehet folytatva, s különösen tanulni kívánókat ingyen tanitva s az igazságnak utolsó órámig hiv apostola maradva. 20*
