Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

280 el ne perselődjék, máshoz közelednék, de csak annyira, hogy a bét bűbáj egymás erejét elvegye — azonban a czélra intézett munkás­ság védangyalát állítva a kisértetek légiói ellen őrnek minden vár- nyilásra. Mindenik feleségemtől egy lyánkám meghalt :*) akkor erősen fájt, most örvendek, hogy a sáros földtől meg nem mocskolva tisz­tább utón vitettek tovább. De egy szomorú vallomást kell tennem : úgy gondolkodván, hogy csak annyi gyermek atyjának van lenni jogom, a hányat felnevelhetek s nem szabad nehány édes pillanatot nyomorultak végetlen soraival fizettetni; s szerencsétlen körülmé­nyeim közt olyan melaucholiai hurozatra esvén, hogy a szülöttet könnyel kereszteltem s a holtnak tömlöczből szabadulásán örven­dettem ; még most is álmatlan éjjeimben néha azoknak, kik álta­lam lehettek volna s nem lettek, minden maradékaik számtalan népe, a lehetség országából tündökölve repeső angyali sereg, há­lákat adva mint egy Istennek, a ki a mindenható Természet Legyen ! szavának ellene szegzetten Ne Légyen-t mondott s nem lett. De a mint minden öröm, úgy ez az áldozat is sokba kerül. Ily állásban munkálkodásomban különösen akadályoztak máig is. 1. Olyan halálos seb, melynek bekötését nem rejthetem el, de a nap színe előtt fel nem fedhetem. 2. Már régi álmatlanságom miatt későn kelve, dolgozó kevés időmet ritka nap, a mikor el nem veszik; nem panaszlom, a mikor segíthetek, sőt sokáig fáj, mikor kérést kell megtagadnom s általán legnagyobb szenvedésem a sok nyomor látása segithetés nélkül; de kétszeresen vénülök, mikor minden oknélkül olyannak kell adnom kevés időmet, s kinek igen sok van s a másénak, mivel nem fogható pénz, semmi becset nem ad. 3. Elébb ha valaki nálam vélte lenni jószágát, de kétsége volt, magam mutatva meg leveleimet, hoztam világosságra; végre meg­rontó per sok kedvetlenséget okozott s éveimet vette el.2) 4. Akkora szegénység nyomott, midőn a legroszabb pénz ide­jén négyszáz rósz bankó magyar forintfizetéssel kellett nehéz házat tartani, hogyha B. Kemény Simon nem lett volna, semmivé kellett *) Az elsőtől Anna, a másodiktól Berta. 2) „Élete módja, vagy életbeli esze, philosophiája részint ugyan idétlen, s boszus, pl. mikor a székelynek a fáját akaratosan kétszer fizet­te ki (neje kifizette a faárát mig ő a táblán krétával számitgatta a faárát, s akkor ő újra kifizette, hasztalan erősítette neje, hogy már ki van fizetve.) Azonban másfelől törvényes dolgokban is, a hol akar, rend­kívül ügyes s előrelátó, úgy hogy a mennyi ügyvéd, összesen sem volna képes kiforgatni, vagy rászedni.“ B. János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom