Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

233

15. Zilai Sámuel segédtanár (lector-professor) a klassika irodalomban és történelemben 1788 — 1792-ig, ekkor rendes 1800. júniusig.

Tanulását M.-Vásárhelyit kezdette, 1771-ben jun. 28-án irta anyakönyvbe nevét, mint deák subscribalt. Ugyanitt volt a kollégium köoyvtáros 1777-ben, a harmónia praesese s a görög osztály tanítója. 1781-bén ment az utrechti egyetemre. 1782. jun. 1 7-én egy kis czédulát ir édesanyjának, melyben kevés fuszujkát és ugorka- rnagot is küld. Utrechtben volt 1784. tavaszáig s innen Heidelbergbe ment. András öcscsének Utrechtben a levélboritók belső oldalára kezdett sorait Heidelbergben végezte be junius 5-én: Isten tudja, mikorra érkezhetem haza.“ Megérkezését ma sem tudjuk. Utrechtben tartózkodása alatt Kovásznai Sándor »Carmina exequialia* (1782.) és »Oratio ad iuaugurandum auditórium“ (1783.) s gr. Teleki Sámuel „Janus Pannonius* müveik kinyomását intézte, felügyelte, re- visiora lekiildötte, a mint ezt Kovásznai is elismerte 1783. szept 24. hozzá irt levelében: „Az ón oratiomról, melyet a nyáron küldöttem fel, nem ira, vagy igen keveset ira Kod. Jóvolna úgy nyomtattatni, hogy a más oratiokhoz (Carmina exequialia) lehetne köttetni. De azt Kedre bízom. Már csak azt várom, hogy eljöjjön az utolsó levél és a Janus versei végig, s mindjárt készítek Emendandát, jóllehet a biz igen kevés lesz, nem hiszem, hogy tiz-husz szónál többre menjen. Akartam valami verseket Írni Keiről, hogy annyit fáradott körülette ; meg is érdemelte volna Ked, de a gróf (T. S.) semmikópen nem fogná megengedni. Azért elhagyám ezen szándékomat. Közös lónak túrós a háta, csak úgy van az ember, mikor a más szekerén akar szekérkezni. Mindazáltal vigasztalásuukra lehet, ha valamit a közönségesnek legkisebbet használtunk is. Legalább olyan editioja Janusnak soha se volt több. És igy a gróf hozta óletro Janust, de mi is, a mit lehetett, segítettünk in obstotricando.“ Hazatérése után újból az „Alma Mater“-nek lépett szolgálatába, mint lector profes- sor. 1788, február 3-án declaralta a főcousistorium a kolleg. elöljáróságnak Z. Sámuel professori hivatalra való választása iránt tett határozatát s fölkérte az elöljáróságot arra is, hogy mind fizetése, mind szállása iránt adja véleményét. Ugyauazon óv decz. 7-ón kelt leiratában megsürgeti az elöljáróságot, hogy Zilai késő introductioja miatt a naponként való halogatás által a tanuló-ifjuság előmenetelében hátramaradást s fogyatkozást ne szenvedjen: Zilait a következő (1789.) ujesztendői diligentiának kezdetével solennitor introducalja és professori hivatalába beavassa. (342. koll. lvtári. sz.) 1789. jan. 8-i leiratában Zilai fizetéséről és tantárgyairól értesíti az elöljáróságot: A mely tantárgyakat eddig Kovásznai tanított, az ő gyengélkedő egészsége miatt, hogy az ifjúság előmenetelében fogyatkozás ne legyen,