Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
231 Pap József ur özvegyének Vibel Erzsébet asszonynak, a kiben levő nagy és nemes szív megérdemlette vala, hogy az említett nagy férfiú Hollandiában házastársit 1 végye és magyar földre beplántálja. Egy kimivelt elme éleslátással és nemes gondolatokkal, kiváltképen szeplőtlen keresztyénséggel érdemiették meg az erdélyi méltóságok előtt is ez asszonynak tekintetét. — Nevezetes vala benne nemzetünkhöz való buzgó szeretete és szives vouzódása, nem csak férjéért, kit majd hasonlíthatatlanul tisztelt, hanem azért a gyönyörűségért is, melyet feltalált hazánkban szivének megelégedésével. A többi között életének vége felé csupán csak magyar nyelven kívánt beszólleni; és egy idegen franczia tanító leánynak ezt mondja vala egész megnyugodott szívvel: Lássa meg, micsoda könnyen és örömmel lehet valakinek meghalni az idegen földön is. . . . Teste el vitetett kedves férjének teste mellé M.-Vásárhelyre, hol eleibe feles számú úri főméltóságok kimenni és a sirig kisérő újabb halotti seregbe elegyedni méltóztattak.“ Nevelőatyja Abacs János és édesanyja még éltek Fogarasi halálakor, valamint testvérei is, kik közül Zsuzsától, mint háza „jó segédétől* búcsúztatta el Beukő. — Búcsúzzunk el az ő szavaival mi is: „Látod tehát élő! hogy a mily nagy volt, a már nincsen József (I. Móz. 42, 36J oly nagy iró tollat kívánna“ az ő életrajzának megírása. 14. Csernátoni Vajda Sámuel philos. tanár 1785. jun 8-tól 1803. november 12-ig. A tünemény eltűnése után Csernátoni Vajda Sámuelt, 1780-tól fogva sz.-udvarhelyi tanárt rendelte a főconsist. a philos. tanszékre.1) A nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanult, 1767-ben subscribált s a hollandi egyetemeken tetőzte be tanulmányait. 1780-ban a székely- udvarhelyi kollégiumhoz választatott meg Kis Gergely mellé conrec- tori minőségben a bölcsészet, természettan és mennyiségtan tanítására. A rövid időn hírnevessé lett fiatal tanárt a íőkonsistorium áttette Vásárhelyre s 1785. június 3-án Tűri László egyházi főgoudnok mint a íőkonsistorium személyes kiküldötte igtatta be tanszékébe. Ezen ünnepélyen némely deákok rövid mentében jelenvén meg, fél heti oeconomiára Ítélte a sedria; de gróf Bethlen Pál főgoudnok elengedte a büntetést. *) 1798. nov. 25-én a Csernátoni és Zilai tanította tárgyaknak újonnan választott 2-ik rendes filozófiai tanár Sipos Pállal való megosztását rendeli a főconsistorium.
