Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
209 „mittimus vobis Leonem invincibilem“ nagyhangú ajánlólevelükkel előre és bízvást fölhívhatták. Nem is csalódtak. 0 fényt, dicsőséget hozott hazájára, és a haza mindig büszke lehet ily fiára. Ezen állításunkat mennyiben igazolják életrajzi adatai, lássak. Fogarasi Pap József született Szászvároson 1744. aug. hó 2G-ik napján. Atyja Fogarasi Pap Máté, (Nagyatyja Pap Mihály Fogaras városi nemes polgár, Apafi fejedelem alatt a háborús időben katonáskodott1) Nemzetségi neve tehát Pap volt s az eredet vagy származás megjelölése végett fölvette mind ő, mind utódai a Fogaras nevet) született 1700. elején Fogaras városában s miután a hazai iskolákat végezte, az utrechti egyetemre ment tanulmányait tovább folytatni, vagy a honnszerzettekben magát még tökélyesbbé tenni. Visszatérve hazájába, báró Barcsai Gergely vette magához udvari papjának Hunyadmegyében az 1848/9-i szabadságharcz alatt történelmi hirro jutott Piskiben. Innen Magyarországra a Szathmár városi ref. iskola igazgatására hivták meg és vitték tanárnak. Végre a szászvárosi ref. egyház tisztelte meg az ottani elsőrendű papi hivatallal. Ezen állomásában vette nőül Veres Sárát, dálnoki Veres Gergely szászvárosi királybíró leányát, kitől két fia született: Sámuel, ki korán meghalt, és József. Az atya azonban nem sokáig élvezhette az édesatyai örömöket, mert fia születése után már 10 hónappal elköltözött az élők közül 1745-ben. De az Ur nem hagyta el hű szolgájának kesergő özvegyét és árváját, rendelt gyámot, istápot melléjük, férjet az özvegynek, atyát, de nem mostohát az árvának Abacs Jánosban, gerendi pap és az enyedi egyház tractus seniorában, ki maga is tudományosan képzett és müveit ember lévén, maga kezdette és vezette P. J. elemi tanítását saját házánál.2) Atyjának ezen lelkiismeretes gondosságát hálás tisztelettel emlegette élete utolsó perczéig. A házi nevelés gyors bevégzése után a nagyenyedi Bethlen kollégiumba vitték gondos szülői Józsefet, hol tapintatos tanítók vezetése alatt az alsóbb osztályok tanain lángelméjével gyorsan áthaladva, 1760-ban fölvétetett a felsőbb tudományokat hallgató ifjak *) Miles praetorianus. 2) A gerendi iskolamester midőn a sillabizálás módja szerint az A-B abra tanította a kis Józsefet, ez az A-B-t mindig elhallgatta s a két betűt összoraondotta Ab-nak; ezen a mester megszomorodván, megpanaszolta az atyjának, hogy a gyermekkel semmire sem mehet, mert mikor a betűket külön kellene kimondani, ő azokat egybeköti s úgy mondja ki. Az értelmes mostoha atya vóvén ebből is észre, hogy a természet a gyermeket érlelésre készíti, azzal bocsátá el a mestert: „Ne törődjön azon mester uram, mert ez jele annak, hogy a gyermek már jneghaladta mester uramot s tanításán túl ment,“ 14*
