Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

194

Ezen elősorolt kézirati müvek mind egy kötetben vannak 520 k. sz. a. és Nádudvari saját kézirata. 1747-ben Batz István birtokába kerül e kötet, s ugyan ő mint ó-tordai pap könyveit végrendeletében kollégiumunknak hagyta 1790-ben s igy került azok között Nádudvari müve is vissza. Ezenkivül még a 752. és 4047. sz. a. könyveken áll a Nádudvari neve; ez utolsót Frankfurtban vette, hol akadémián volt. 1728-ban enyedi pap. Halála 1754-re esik.

A Szombati Sain. theol. tanár Fehérvárra távozásával 1737. végétől 1741. utolsó feléig egy-egy igazgató-tanárral — előbb Kö- vesdi, majd Nádudvarival — 1739. aug 15—1740. májusig épen igazgató nélkül tengődött az intézet. 1741-ben a consistorium határozata folytán az ifjúság a theologia és azzal egybekötött tantárgyak tanítására meghívja

Verum non desunt fortassis, qui metum publici religionis periculi subesse arbitrantur, nisi sententia saepius dicta publice recantetur, no scilicet sacratissima Caesarea Majestas, cognita, in religione recepta, inno- vatione, in Universum statum reformatum animadvertat, libertatém que religionis aut adimat, aut in arctiorem limitem cogat. Séd. proli Deum immortalem ! quis est hoininum, eui hoc primum in mentem venire potuit? Quasi verő ea sit indole Clementissimus Princeps, ut ob abjectae, et nullius nominis et existimationis personae unicum errorem, eumque nunquam amplius errandum, universos reformatae religionis socios, tarn rigide mulctandos sibi, atque ingenti hac poena afficiendos esse dúcát! Quis est, qui non sibi persvadere queat, plene satisfactum iriSuae Matti sacratissimnae, si urgente neccessitatc, humilime respondea- tur: Fuísse quidem quendam infimae sortis et eruditionis praedicantem, qui aliquando, omnibus insciis, nullis consentientibus, extra receptao in patria religionis limites vagatus, de gratia Dei universali, in publico magna temeritate quidpiam protulerit; séd eundem, superiorum suo- rum auctoritate et officio illico admonitum, imo citátum, et publica funetione pro tempore prohitum, severe interminatum, ni loqui peregrina desistat, officii et ministerii publici perpetua interdictione. Certe aut ego nihil videó, aut huic rei, ne hilum quidem periculi subesse potest.

Paucas has, séd graves querelas, turbato et fere dejecto animo, magna nihilo tarnen minus fiducia, in sinum vestrum effundere susti- nui Patres Conscripti! Supplici voce atque mente precatus, ut intolle- rabili recantationis onere humeros meos auctoritate vestra levare di- gnemini. Quod nisi vestra binignitate atque gratia inpetravero, constat, me vigore deliberati sanctae synodi gralis, a prima proxime futuri anni die, et sedibus et officio in perpetuum privatum iri.

Miseremini itaque Illustrissimi Spectabilos ac Magnifici Domini, ao- tatis meae, nondum plane sene.-centis, eoque in hac aut illa ecclesiola, ad serviendum Evangelio Jesu Christi, non usque adeo inhabilis! Miseremini parentum meorum adhuc superstitum, qui, ut senio propemq- dum confecti sunt, ita inclementiore rerum mearum fama consternati,