Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
139 statum beneficiumok nincsen. Buzácskájok ugyan mind volt eddig, a mikor koldulhattam. De húsra valót sehonnan senki sem ad csak egy pénzt is. Mely miatt a koplalást már el nem győzhetvén, lehetetlen, hogy ok is tovább subistálhassauak. III. Az classicus praeceptorok részérül. Kiknek is ha valahonnan fizetést nem rendel Ngtok, tovább őket szóval nem tarthatván és már teljességgel mindenből kikopván, a következik, hogy az eddig s kivált mostan szépen floreáló classisok tel jességgel corrualnak s bezáratnak. Mivel azért a collegiumok conservatioja ez háromban áll, emlékeztetem Ngtokat jó igéretire s kényszerítem mind curatori tisztire, mind Istenéhez, vallásához s a scholák conservatiojához való kötelességére, ha Ngtok bennünket conservalni akar, providealni mél- tóztassók conservationknak mediumiról is. Ha pedig Ngtok conserválni bennünket nem akar; ón Isten s emberek előtt oka ne legyek annak az ellenségink boszszuságokra eddig llorealt collegiumnak, vallásunk gyalázatjára vógkópen való corrualasáuak. Mindaz által a Ngtok Istenéhez s vallásához való és éntülem is sokszor megtapasztalt szép zólusa állhatatos reménységet nyújt arra, hogy Nagyságtoktul kegyes választ várjak.“1) . Ezen ügybüzgó, küzdelemben ki nem fáradó, az intézet javáért minden követ megmozdító lelkes férfiú, ki saját szavai szerónt „sarkantyú, ösztön“ volt a hideg keblüek fölrázásában és „átok is kívánt lenni“ vallása, iskolája virágzásáért, azon megnyugtató remény nélkül lépett le küzdelmes pályájáról, hogy fáradságos munkája által czélja valósítását csak távolról is sejthette volna. A nemzeti fejedelmi kor lejárt; uj aera vette kezdotét s ez nagy változásokat idézett elő, kicserélte Erdély eddigi türelmes, szabadelvű alkotmányát. Idegen katonaság, idegen clerus fészkelte be magát a nemzeti fejdelmi és ref. püspöki székvárosba. És e jövevény népség alig pár óv múlva igy szólott: „haec mea sunt, veteres migrate coloni.“ E gyászos napok keservétől megmentette Kaposit a halál 1713. junius 22-ón vasárnap reggeli 11 órakor. Alig három napig tartott betegsége, azon gyanúra adott okot, hogy halála rósz akaratú irigyei mérgezéséből következett. Ravatala fölött Berzótei János gyulafehérvári pap s a tanárságban utóda ') Eredetije az ordólyi ref. egyházkerület levéltárában 9—711.
