Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

15

3. Mólt. dr. Dósa Miklós k. t. bíró gondnok ur a legjobb tanuló és magaviseletü ifjúnak kiadandólag — — — 50 frt

4. Yolt helyi polgár, boldog emlékezetű Spencz Károly végrendeletig hagyományozott 50 frtot, 5 év alatt egy-egy jó tanuló szegénysorsu ifjúnak 10 irtonként, könyvszerzőé végett kiosz- tandólag. A boldogultnak e nemes tette annál ólénkebb hálára kell hogy kötelezzen bennünket, mert ez évben a második ajándékozó, ki nem tartozott felekezetűnkhöz. Nyugodjék csöndesen!

5. Tiszteletes Bari Zsigmond ur, Collegiumunkná! elóbb contra, azután senior, most körös fői ev. ref. pap, ajándékozott 2 drb cs.

k. és 1 drb 10 frankos aranyat. Ebből 1 drb kiadandó a "Vili. g. oszt. a lélektan és gondolkodástanban legkitűnőbbnek. 1 drb a VI. g. oszt. mindenből kitűnő tagjának. A 10 frankos egy a Ill-ik g. o. kitűnő tanulójának.

Turgenyeff, orosz költő „Prózai költeményei“ között a következő rege olvasható: „Karácson alkalmával a jó isten is ünnepélyt adott azurpalotájában. Valamennyi erény meg volt hiva, de csakis erények. Volt hát együtt számos erény, kicsi és nagy. A kicsinyek tetszetősebbek, kedvesebbek voltak, mint a nagyok, de valamennyi jó ismeretségben látszott állani egymással. Egyszer azonban észre vette az ur isten, hogy két szép nő úgy néz egymásra, mintha ismeretlenek volnának. Mint házi ur tehát karon fogta egyiket, hogy be mutassa egymásnak. A „jótékonyság“: mondá az egyikre mutatva. Azután a másikat mutatta be: a „háládatosság.“ A két erény bámulva nézett egymásra. Világ teremtése után ekkor találkoztak először.“ Eddig a rege. Azóta ismerik talán egymást, de ritkán találkoznak. Pedig Afrika belsejében a Nyanza tó partján, az Uganda törzsnél is büntetésre méltónak tartják a hálátlanságot. A szent irás szerónt a hálátlan embernél nincs nagyobb terhe a földnek. Nevezett tiszteletes ur (igy nyilatkozik ajándékozó levelében) „hogy a bűnök legnagyobbikába, a hálátlanság bűnébe ne essem, második nevelő anyám iránt, mely nyújtotta számomra a szellemi táplálékot, hol elsajátítottam a kötelességteljesités érzetét: azon hálatartozásból, melyet egészben törleszteni úgy is lehetetlen, legalább egy porszemnyit visszafizetek.® A milyen ritka a tiszteletes ur tettben nyilatkozott hálaórzóse, épen oly szép, oly megható általában is, de különösen azokkal szemben, kik collegiumi