Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
11 mikusunk, Megyeri, tréfából. Ő ugyan is attól tartva, hogy szer- zendő macskája kitöri az ablakot, ha rá talál ugrani, maga törte ki előtte. A póldaszó szerint, „nem vet kölest, mert félti a madártól.“ Az eddig mondottakból önként következik, hogy én ezen két elvet határozottan tévesnek tartom, mely a józan kritikát nem állja ki. Meggyőződésem szerint a mindensóg ép úgy nincs a földért teremtve, mint ez az emberért. A nap nem a mi kedvünkért jön fel reggel; de nem is azért megy le, hogy sötétben hagyjon. Ez a föld nem édenkert, de nem is siralom völgye. Ez a föld színhelye örömeinknek és fájdalmainknak, reményeinknek és csalódásainknak szenvedéseinknek és cselekvéseinknek, hol a nagy idők folyamán át lassan-lassan a boldogulásnak azon fokára jutottunk, melynek áldásait mai nap élvezzük. Tehát a költővel szólva: „Bízvást ... mi benne vagyunk a fősodorban. "Veszhet közülünk még talán nem egy, De szállva, im elsők között a sorban Vásznunk dagad, hajónk előre megy.“ Magatok viselete általában a coll. törvényeivel megegyező volt. Az iskolai törvényszék egyszer sem volt kénytelen fegyelmi ügyben összeülni. Azonban, lassanként teldegelt nehánynak a pohara, figyelmeztetés daczára is, s ha az év még pár héttel tovább tart vala, nagy hihetőséggel kicsordult volna. Ez ünnepélyes alkalommal, e helyről, intem, jövendőjükön töprengő szívvel intem az illetőket, hogy akár itt maradjanak, akár más pályára menjenek: nagy ideje, hogy maguk viseletén változtassanak. A tanulói pályánál vannak kényelmesebbek, könnyebbek; ám de olyan, hol szorgalom, becsületesség, józanság nélkül boldogulni lehessen, sehol sincs ezen a kerek földön. Jegyezzék meg maguknak e latin póldaszót — a kiknek beszélek, megértik latinul is — „principiis obsta, sero medicina paratur,* mert mint Pázmány Péter mondja: „a mely kuvasz egyszer átussza a Dunát, nem fél a víztől“. Véssék emlékük táblájára, Banténak Boctiustól kölcsönzött e régi, de mindig uj szavait: „nincs nagyobb fájdalom, mint ön okozta nyomor közepeit emlékezni vissza boldog napokra.“
