Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
32 „Nekünk küldött ,,panegyris“-edet, Bojthi Gáspár, kegyelmesen vettük s előre figyelmeztetünk téged az iránt, hogy ha elhatároztad magadot a tudományokkal továbbvaló foglalkozásra és a tanulmányok alaposabb előmozdítására, négy évre költséget fogunk adni neked. Azt akarjuk tehát, hogy Heidelborgből egy vagy fél év alatt Paduába1) menj, innen Párizsba s ott tölts félévet s végre innen térj vissza hozzánk. Szándékodról mielőbb értesíts minket. Jól értsd meg tehát, az az akaratunk, hogy ne csak a theologiai, hanem a philosophiai tanulmányaidban is alaposan és szorgalmasau képezd magadot, hogy midőn hozzánk visszatérendesz, szolgálatodat mind isten egyházában, mind a világi ügyekben, mind a külső politikában használhassuk, s tapasztaljuk, hogy nem fogsz haszontalan szolgája lenni nemzetednek, hazádnak, sem nekem.“* 2) A Paduába és Párizsba tervezett utazásokat részint a háborús mozgalmak miatt, részint a Bethlen Istók felügyeletével való megbízatása miatt aligha megtette Bojthi. Tiz évvel később 1628-an más megbízással küldötte Bethlen Németországra Bojthit, hogy a fehérvári iskolához német tudós professorokat keressen és nyerjen meg.3) Ugyanazon 1618-ik év ápril 17-ről Írja Pareus Bethlennek, hogy Bojthi Gáspár és Szilvási Márton alumnusok más 20 igen tudós tanuló honfitársokkal serényen és szerencsésen folytatják még tanulásukat s mindenre előre készülnek, hogy felséged bőkezűségének és az egyház várakozásának kívánság szerint megfeleljenek.4) Két hóval később junius 21-én Fehérvárról Bethlen ir megint Pareusnak a heidelbergi egyetemre küldendő unokaöcscse Bethlen Istók nevelője és utitársa végett: „Értesíteni kívánom Tisztelendőségedet, hogy gróf Bethlen István unokaöcsémet, hasonnevű édes testvérem tíját, ki most 12 éves, nyelvtanulás és a szép tudományokban való gyarapodás végett, minél előbb a heidelbergi *) A magyar ifjak Olaszországot a philosophiáért, Rómát a hírért, Genfet, Svájczot és a németországi egyetemeket a nyelvekért és a szentirásnak, theologiának tanulásáért szokták meglátogatni, s végre Wittembergában megnyugodni s magukat gyakorolni a magyar társaságban. Bőd P. „Polikarpus“ 41 lap. 2) Latin szövegét közölte Szabó Károly a „Törrénelmi Tár“ 1881-iki folyamában 306—307. 1. 3) Szilágyi Sándor, a gyulafehérvári káptalan levéltáráról jelentés. 4) Pápai P. F. „Rudus Redivivuin“ F2. 7*
