Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881

— 34 —

.....................mely nem láta fenyitőt,

„Törvények nélkül, szabadon volt jó, igaz és hű. Távol esett félés, s lakolás ; nem függe parancsszó A réztábla síkon; rettegve sem álla birája Arcza előtt a nép, s fegy nélkül volt ki-ki biztos.“ .... ez az aranykor, melyet a költő -a setétes mnltba képzelt, akkor testet öltene. Akkor a fiivész- kedés szine alatt mezőn czellengő fiú nem ütné agyon bosnyák kegyetlenséggel, a különben is vonagló juhot. Gondatlan könnyelműséggel senki sem nyújtaná ki orvkezét lakó-társa tulajdona után. A székház ablakain egyetlen papirfolt sem volna. Akkor a kolégium falai nem mutatnák egy megostromolt vár képét; a rector nem volna kényszerülve téltűz idején, csattogó hidegben ide sánti- kálui, hogy felköltse tanítványait; nem volna senki is, ki két ízben tett szent fogadása daczára, a kávéház füstös levegőjében rontsa szemét, s mérgezze meg tüdőjét. Az ifjú éjnek éjszakáján nem a piaczon tünölődnék maga faragta „gerundiummal“ hona alatt, ha vissza térjen-ó a fogadóba, zsebében felejtett 15 kongó krajczárjával, avagy a „palaczkférges gimnáziumba“ — ezt irva találtam nem egy „régi levélen,“ hanem egy uj regényben — menjen vissza. Akkor a szülők által homlokuk verítékével összekapargatott tanítás díjt senki sem kártyázná el; a zenekarnak nem lenne csak 29, az énekkarnak nem csak 34 tagja, a franczianyelvet mindenki s nem csak 12 tanulná, a gimnásztikára nem csak urdolgából járnának ; a priváttanitók mindenikével s nem csak a kisebb részszel lennének megelégedve; a tanárikar által kitűzött 5 pályadíjra nem csak 6 munka érkezett volna; az erény