Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881
24 hogy mi képen elevenedhetett meg az élettelen por, hogy majdan e mysteriumok megfejtésén töprengjen. A vérme- sebb természettudós, a ki elméletének és a tapasztalatoknak összevágóságán el van ragadtatva, talán hajlandó spekulációit az anyag szerkezetét, az élet keletkezését, illetőleg a dolgoknak megfelelő valóságképen tekinteni. A higgadtan gondolkozó positiv tudásnak csak a természet törvényeit tartja, minden egyéb feltevéseket, elméleteket csupán a tudomány költészete gyanánt tekint, a mely képzelt keretben örök igazságokat beszél el. Nem kell ezért féltenünk a tudomány komolyságát, mint nem féltjük, hogy valaha Dante comoediáját valaki üres hóbortnak fogja tartani. A keret maga változhat idővel, vagy el is kophatik, a szerint a mint az ember meta- physikai spekulációra való hajlamából lassanként kivetkezik, de a lényeg benue, az örök törvény mindig ugyanaz marad. Arra, hogy e törvényeket megismerjük, épen nem szükséges a végokokra rámennünk. A villanyosság vagy optika körébe tartozó tünemények törvéuyei nem fognak változni, valamint nem változtak eddig is az elméletek változásával. Az általános vonzalom törvényében a vonzást tarthatjuk egyenesen az anyag egyik tulajdonságának, úgynevezett távolhatásának, vagy mint a fényt, sugárzó meleget, az erély egy oly nemének tekinthetjük, melyet valamely hypothetikus közeg terjeszt tova egyik testtől a másikig ; azért valamely bolygó pályáját a vonzás bármiféle elméletének alapján határozottan kiszámíthatjuk. A dolog mélyébe soha be nem tekinthetünk. Mi e világot nem ismerhetjük meg úgy, a hogy valójában
