Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881

— 17 —

Hogy e módszer korlátolt s bizonyos kérdésekre hiában keresünk feleletet általa, ennek oka abban áll, hogy tisztán az emberi mivoltra támaszkodik, a mely előtt a végok, a dolgok eredete csupán sejtelem lehet, de pozitív tudás erejére soha sem emelkedhetik. összes tudásunkkal érzékiségünkre vagyunk utalva, ismereteinkre bizonyos hatásokból teszünk szert, állapotunknak változásaiból, amelyeknek okát vagy magunkban, vagy magunkon kívül keressük, eképen különítve el az erkölcsi és physikai világot. A mi hatást gyakorol, csupán az létezik reánk nézve. Az elme önmagától semmit sem ismerhet meg; első táplálékát mint gyermek az anya emlőiből, az érzékiségből meríti, s csak későbben fejlődik oda, hogy mint egy megférfiasodva, a már megismertek alapján önállóan tudja irányítani újabb kutatásokra az érzékeket. Tudományos megfigyelés csak ebben az értelemben lehet: sok mindent kell már tudnunk, az induktioknak nagy számán kellett átesnünk, bizonyos számú fogalmakkal kell már rendelkeznünk, tisztában lennünk. A kezdetleges megfigyelés és a tulajdonképeni tudományos megfigyelés között azonban lényeges különbség nincs. Hogy valamely testnek létezéséről meggyőződjünk, bizonyos érzeteket kell annak kelteni bennünk, hogy megismerjük, megkülönböztessük más testektől; ez érzeteket külön kell választanunk egymástól, s azokat hatályosságokban, kiterjedésükben, tartamukban meghatározva, emlékezetünkben megtartanunk. Ha ez érzeteket mindig ugyanabban a rendben, ugyanabban az összefüggésben tapasztaljuk, ez az illető test azonosságáról győz meg. Több azonosságból, közös érzeteink alapján több testnek egyneműségére következ2