Református Kollégium, Marosvásárhely, 1881
— 14 — módszer által szerzett bizonyosságon alapul. A tényeknek számtalanszor ugyanolyan rendben, ugyanolyan körülmények között megújuló tapasztalata, erős meggyőződést oltott az emberbe a természetben uralkodó törvényszerűségről. Ez a meggyőződés a mi öntudatos életünknek alapja, s annyiban mondhatjuk öröklöttnek, a mennyiben azt nem egy ember, hanem az összes emberiség életének sok ezer éves tapasztalata szilárdította meg bennünk. Ez a meggyőződés, bár néha eltakarva, határozott érvényre nem emelve, megvan minden ép agyvelővel bíró ember lelkében. Hihetünk természetfeletti csodákban, retteghetünk önkényes katasztrófáktól, el lehetünk telve a legsötétebb babonával, de elgondolva egy pillanatra ettől, kételkedni nem tógánk, hogy a lemenő nap az éj eltelte után ismét az égboltozaton fog ragyogni, bogy a feldobott kő mindig visszakerül a földre, hogy az idő csak oda terel mindnyájunkat, a hová elődeinket. Lehetnek különös gondolataink, vágyaink, érzelmeink, különb erkölcsi lényeknek tarthatjuk magunkat másoknál, lenézhetjük vagy isteníthetjük egyik vagy másik embertársunkat; de mindig elismerjük, hogy nem lehet más életfolyamatunk, mint annyi sok milliónak. Valójában igaznak csak azt mondjuk határozottan, a mi e meggyőződésünknek ellene nem mond. A tanulatlan földraivelő kinevetne, ha azzal állanánk elé, hogy az elvetett buzamngból almafa nő ki. Az előtte tapasztalatai után megdönthetetlen igazság, hogy a milyen a vetés olyan a termés, e melett azonban sok minden badarságot el tuduck hitetni vele ; olyan valamit persze, a mit soha sem tapasztalt. A természet törvényszerűségében vetett meggyőződé-
