Református Kollégium, Marosvásárhely, 1879

— 20 —

sebb jutott, ezáltal igyekezzék czélhoz jutni. Megtörténik igen sokszor, hogy kicsi erő is boldogul nagy igyekezettel, „gutta cavat lapidem, non vi séd saepe cadendo,“ mig akárhányszor „porban fetreng a henye, gyáva erő.“ Különben is

„Tudjátok az erő micsoda? Akarat,

Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.“

A kik elmaradtak, vagy ezután fognak e sorsban részesülni, vessenek elfogulatlanul számot magukkal; hogy vájjon tehetség- avagy szorgalomhiány volt-é oka szerencsétlenségüknek? Ha pontos és szigorú kutatásaik eredményéül az első jön ki,nézzenek tehetségeikhez mért pálya után. Mindenkinek van tehetsége valamire, s ha arra adja magát szívvel és lélekkel, bizonyosan boldogul; mig ellenkező esetben:

„Kárba vesz sok becses robot,

Mellyel, ha méltó helyre áldozád, Megkapálhattad vón’ kukoriczád.“

Aztán nincs oly pálya, melyen az ember boldog, s a társadalom hasznos tagja ne lehetne.

Ha a másodikat mutatná számvetésetek, tegyetek szent fogadást: hogy magatok viseletén változtatni fogtok. Egy angol hirdetés igy szól: „Elveszett tegnap valahol, napkelet és napnyugot között, két arany óra, mindkettő ki volt rakva hatvan gyémánt perczczel. Jutalom nem igértetik, mert azok elvesztek örökre.“ Ez igaz a múltat illetőleg, hanem a jelen és jövő mindig hatalmunkban van. Szolgáljon buzdításul e biztatása a gondviselésnek, melyet „az ember tragoediájában“ a tévedett, de hibáját jóvá tenni készülő Adámlioz intézett: „Küzdj és bízva remélj!“ Ha számitgatásotok, e kettőn kívül, egyebet hozna ki eredményül, póld. egyik vagy másik tanítótok haragját, szerencsétlenséget, bizonyosra foghatjátok, hogy vagy az alap hamis, melyből kiindultatok, vagy a következtetést hibáztátok el valahol; mert a sikertelenségnek egyéb oka nincs, nem lehet. Az legtovább hiúságotokban van meg, mellyel saját hibáitokat, élhetetlenségetöket mindig másra, most a tanítókra, majd szülőitekre, körülményekre, később a sorsra, kormányra fogjátok, hogy végül a min -