Református Kollégium, Marosvásárhely, 1879

— 18 —

fent és alant, széliében és hosszában létezik, az van felírva: ne késlekedjél, siess előre végzeted felé.

Nézzetek csak a tükörbe. Yajjon engedelmeskedte- tek-é ez általános törvénynek? Yajjonhasználtátok-ékellőleg ama nagy tőkét, melynek idő a neve?

Magatokviseletét illetőleg, a legnagyobb részt megdicsérném, ha a kötelesség teljesítését dicséret illetné. így teljes elismeréssel nyilatkoztatom ki, hogy a legnagyobb rész magaviseleté jó, s a kolégyom törvényeivel megegyező volt. Az iskolai törvényszék fegyelmi ügyben nem sokszor ült össze. Kettőnek azonban, kiknek erkölcsi kor- nyadozása, sőt betegsége idültnek bizonyult bé; kiken az alkalmazott házi szerek már nem igen mutattak hatást, s egyik a nagyobb adagot bévenni sem akarta, levegő változtatást voltunk kénytelenek ajánlani, az uj égaljtól remélve jobbra fordulásukat. Egyiknek, a mint örömmel hallottam, használt a „cura“ s remény van: hogy a változott viszonyok között teljesen helyre áll. Adja isten!

Hanem, ha igen tisztelt hallgatóinkhoz nem lenne szerencsénk,! — kik azonban fogadják szives köszönetün- ket, hogy jelenlétükkel megtiszteltek — elmondanám, hogy volt aztán egy egész sereg olyan hiba, melyek következtében a tan vezető és én, kopaszodtunk, s én mert a nagyobbak hibái kerültek előmbe, őszültem is. Yalamint elhallgatom azt is, hogy diligenczia idején, a carcer ablakába ritkán tűzhettük volna ki a fehér zászlót, annak jeléül, hogy egyetlen rabunk sincsen.

Jól tudjuk mi, s hibáitok mérlegelése alkalmával, mindig is szemünk előtt tartottuk, hogy — mint Herbert Spencer mondja —: „a magasabb erkölcsiség, valamint a magasabb szellemi képzettség csak hosszú növekedés után érhető el.“ De ha az sem végezhető bé sikerrel, mihez immel-ámmal ugyan, de hozzá kezdettünk — mint ezt az elmaradottak példái bizonyítják — hogyan érhet czélt az, ki egyetlen lépést sem tesz?

Többször előfordult intések alkalmával — megengedem, hogy az illetők, olykor többnek is vették — nem egyszer hallottam e naiv mentségeket: „hiszen a kapun egyszer kilopózkodni zárás után, nem herosztratuszi bűn“ ; „hiszen én csak egy szót Írtam a falra;“ „hiszen a tanuló szobában csak egyet szippantottam, azt is a más szivarká-