Református Kollégium, Marosvásárhely, 1879

— 11

nagyobbak tapasztalhatták, helyesebben reflektálhattak azon tapasztalatukra, hogy egyik társaságból haza kerülve, oly derült hangulatban voltak, hogy madarat lehetett volna fogatni velük; mig egy másikból olyan forma kedólyállapotban távoztak cl, milyenben lehet az a kis gyerek, kinek kezéből kivágta a tyuk a kenyeret. Yajjon kitüntetés ért ott, vagy szégyenkeznünk kellett itt ? Egyik sem. Mindkettő apró s igen sokszor, legtöbbször észre sem vett apró érzelmek eredménye. Ugyanis: most kevés volt a „férj kandidátus,“ s ki mulathattuk magunkat kedvünkre; vacsorakor kedvenoz ételeink kerültek az asztalra, szünetek alatt hűsítőket hordoztak, szellemes társaságban vehettünk részt sat. sat. Itt sóvár szemeink hiába keresték a kedvest, a muzsika gyenge volt, a táncz igvn hamar véget ért,unalmas öreg urak dicsérgették ifjúságukat, a miénk rovására, az egész trakta csak almából állott, czipőnk szorított,s mikor a bajtól hazaérkezve megmenekültünk, eszünkbe jutott,hogy az áráért már megintett a rektor sat. sat. Ezek és ilyenek összegéből terem meg a hangulat,melyek közül pedig magára egyik sem volna képes változást csinálni kedély világunkban. A sok kis csillagból elé áll a tejút, a sok vékony pókhálószál zsinórrá vastagodik.

A mint tudjátok egy krajezár nem nagy érték képét viseli, még a ti körülményeitek között is. Mégis a ki naponként félre tesz egyet, egy év folyama alatt 3 frt 65 krt takarított meg, ez pedig már valami. A mit föltett szándékunkból pillanatonként hatalmunkba kerítünk,alig több egy árva krajczárnál. Azonban ez árva krajezárok, ha szorgalmasan használjuk éltünk világát, tallérokká, aranyokká növekedve, a szokásoknak és kívánságoknak oly tőkéjét alkotják meg a lélekben, mely többé már nincsen hatalmunkban; ellenkezőleg azon mértékben, melyben öregbül, nagyobb-nagyobb szükségességgel szabja a törvényt akaratunknak. A mythosz szorónt, Zeüsz megteremtette a fatumot s aztán maga is hatalma alá görnyedett. Így vagyunk a szokásokkal mi is.

Azon időpontot, melyben szándékunk, hogy más emberré váljunk, valósággá vált, perezre és órára megkülönböztetnünk nem lehet; azonban azt a darab időt, mikor még vissza fordulhattunk, elkülöníteni attól képesek vagyunk, mikor a hid hátunk mögött leszakadott, s