Református Kollégium, Marosvásárhely, 1878

azon tulajdonságokat és erőket, a melyek alkalmassá teszik az órát arra, hogy mint időmérő, feladatának pontosan megfeleljen. A ki egy óra megítélésénél megelégszik a külső részek megtekintésével, azonnal elárulja, hogy nem ért hozzá. Félek, hogy azok közül, a kik oly hangosan magasztalják Isten műveit, épen ezen műveket sokan csak külsőleg és felületesen ismerik. A természettudomány azonban áhítattal leplezi le az Universum belső szerkezetének titkait. “

Ez a természettudomány.

És e tudománynak egyik ága a vegytan (része az egésznek, maga egy egész), a mely — ha merőben eltekintünk is kétségtelenül igen fontos gyakorlati alkalmazhatóságától méltó helyet foglal el a többi természettudományok sorábau.

Sőt bizonyos tekintetben azoknak alapvetője.

Úgy az állati, valamint a növényi élet szakadatlan lán- czolata az anyagi változásoknak. Táplálkozás, assimilatio, kiválasztás (secretio), egyszóval az egész anyagcsere — az élet első feltétele — vegyfolyamatok sorozata. Állat- és növénytan, mint természettudomány, gondolható-e a szerves életfolyamat ismerete nélkül?

Az anorganismusok tanát, az ásványtant, a morpholo- giai systematika szűk korlátáiból a vegytan szabadította ki. Ásványtan az ásványok vegytani összetételének ismerete nélkül ma már nem képzelhető.

S végül nem a vegytan magyarázza-e meg a geológiában a víznek és az atmosphaeriliáknak, o fontos földtani tényezőknek, hatalmas kőzet-átalakitó hatását ?

E tények jogositnak fel engem azon állításra, hogy:

Vegytan nélkül nincs természetbtívárlat.

Vegytan a természettudományok lelke.