Református Kollégium, Marosvásárhely, 1878

1661-ben megjelent „Chemista scepticus“ czímü mű­vében határozottan kimondja, hogy a testeknek alkatrészei gyanánt csak azon anyagok tekinthetők, a melyek azokból szétbontás útján nyerhetők, vagy a melyekből azok összeté­tel útján előállithatók; az érzékelhetetlen őselemekről alko­tott képzet feladni való és elemnek tekintendő minden olyan test, a melyet az ismert vegytani eszközökkel különnemű al­katrészekre bontani nem lehet. A chémiai vegyület Boyle szerint két vagy több egyszerű testből áll, a melyek mint olyanok vannak jelen a vegyületben, ha szinte a vegyület tulajdonságai elemi alkatrészeinek tulajdonságaitól merőben különbözők is. Bobért Boyle volt egyszersmind az, a ki a vegytan fel­adatát világosan átlátva, kimondotta, hogy a chémiát min­den alhymisztikus vagy orvosi czéloktól függetlenül, mint a természettudományok egyik ágát, önmagáért kell művelni. így jutott a vegytan az anyag mivoltának felfogásában hosszas tévelygés után jelenlegi álláspontjára. Mily világosan áll most előttünk az elem fogalma és általában az anyagi változások lényege ?! A legtöbb esetben a legkisebb nehézséggel sem jár meg­állapítani, hogy valamely test, mely elemből vagy elemekből áll, valamint azt sem, hogy az elemek minő quantitativ vi­szonyban alkotnak valamely összetett testet. Hanem a testek vegytani sajátsága nemcsak elemi alkatrészeik minőségétől és súlyarányától függ, hanem főleg attól is, hogy mi módon vannak azon elemek egymással összekötve, azaz az elemek legkisebb anyagi részecskéi, az atomok, csoportosulva. A tu­domány annyira haladott, hogy az atomok csoportosulása módjának ismerete nélkül valamely test vegytani összetéte­lének, valamint általában a testek anyagára vonatkozó vál­tozásoknak világos ismerete ma már nem képzelhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom