Református Kollégium, Marosvásárhely, 1878
1661-ben megjelent „Chemista scepticus“ czímü művében határozottan kimondja, hogy a testeknek alkatrészei gyanánt csak azon anyagok tekinthetők, a melyek azokból szétbontás útján nyerhetők, vagy a melyekből azok összetétel útján előállithatók; az érzékelhetetlen őselemekről alkotott képzet feladni való és elemnek tekintendő minden olyan test, a melyet az ismert vegytani eszközökkel különnemű alkatrészekre bontani nem lehet. A chémiai vegyület Boyle szerint két vagy több egyszerű testből áll, a melyek mint olyanok vannak jelen a vegyületben, ha szinte a vegyület tulajdonságai elemi alkatrészeinek tulajdonságaitól merőben különbözők is. Bobért Boyle volt egyszersmind az, a ki a vegytan feladatát világosan átlátva, kimondotta, hogy a chémiát minden alhymisztikus vagy orvosi czéloktól függetlenül, mint a természettudományok egyik ágát, önmagáért kell művelni. így jutott a vegytan az anyag mivoltának felfogásában hosszas tévelygés után jelenlegi álláspontjára. Mily világosan áll most előttünk az elem fogalma és általában az anyagi változások lényege ?! A legtöbb esetben a legkisebb nehézséggel sem jár megállapítani, hogy valamely test, mely elemből vagy elemekből áll, valamint azt sem, hogy az elemek minő quantitativ viszonyban alkotnak valamely összetett testet. Hanem a testek vegytani sajátsága nemcsak elemi alkatrészeik minőségétől és súlyarányától függ, hanem főleg attól is, hogy mi módon vannak azon elemek egymással összekötve, azaz az elemek legkisebb anyagi részecskéi, az atomok, csoportosulva. A tudomány annyira haladott, hogy az atomok csoportosulása módjának ismerete nélkül valamely test vegytani összetételének, valamint általában a testek anyagára vonatkozó változásoknak világos ismerete ma már nem képzelhető.
