Református Kollégium, Marosvásárhely, 1876
65] kóla hozta magával Sáros-Patakról Gyula-Fehérvárra s onnan Vásárhelyre; hogy legrégibb minden magyar nyomdák között. 1842-ben a nyomdán tett tíjitást leírják körülményesen az utolsó szegig; leírják, kik voltak a tanoda gondnokai és tanárai akkor s ki is adják a mutatvány-könyvben: de a nyomda eredetéről hallgat az irás. így, ha a Kapronczai ajándékozta könyvbe ő maga, vagy Galaczi János könyvtárnok a nyomdára vonatkozó pár szó jegyzést nem teszi s a véletlen rá nem vezet minket arra, a mesés monda tovább is fönn marad nyomdánkról. „Forgassátok, vizsgáljátok az Írásokat“ s a búvárkodás eredményét jegyezzétek föl: mert a „suoruru incuriosa aetas“ káros nyomokat szokott hagyni a későbbi korra. A sebes röptíl idő magával ragadja s feledés tengerébe temeti a jelennek föl nem jegyzett szép emlékeit. 5 5
