Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1915

— 9

S mit szóljunk a vallás-erkölcsi nevelés fontosságáról? Ezt talán legelőbb kellett volna említenem. Ha az ifjúnak nincs szilárd hite, ha nincs ellenmondást nem tűrő bizonyossága cselekedeteink erkölcsi értékének alapjairól és forrásairól, ha nem érzi, hogy lelbiismeretének szava mindannyiszor a változhatatlan örök igazságra appellál, akkor mi adhat neki erőt küzdelmeiben ? Ha a földi élet után nem bízik és nem hisz egy mindent kiegyenlítő túl világban, akkor mi bátorítja és mi vigasztalja, hogy a megpróbáltatások nehéz pillanataiban is szilárdon helyt álljon és kétségbe esvén ne dobja oda gyáván életét a szenvedély és elkeseredés vakságának.! Az ifjúságot gondolkozni, okoskodni és következtetni tanítjuk már az első osztálytól kezdve. Helyesen. Hiszen éppen a helyes következtetés elsajátítása célja az oktatásnak. Úgy ám, de az ifjú következtet tanulmányának minden ágában és következtet az élet minden vonatkozásaiban is ! S ha nem nyer kielégítő feleletet az erkölcsi törvények örök érvényére, akkor felbomlik és halomra dűl lelkének harmóniája is. Ha megrendül az alap, akkor elvész a lelkiismeretesség, akkor nincs törvénytisztelet, nincs tekintély, nincs engedelmesség. nincs fegyelem, csupán addig, amig fél a mögötte álló büntető közegtől. A hit égi adománya az, amely vonzóvá és nemessé teszi a legnagyobb tehetséget, s amely csodálatos színekkel sugározza be a legtermékenyebb képzeletet is! Vallás nélkül vagy rideg márvány az emberi szív, vagy pusztító vadállat az ember. Szinte hallom az ellenvetéseket, hogy hát esze-ágában sincs senkinek a vallást kiszorítani az iskolából. Meg van adva a mód és lehetőség, hogy minden felekezet úgy végezze a vallás- oktatást, amint jónak látja. Ez igaz is. Jelenleg ez igy van, de mit rejteget a jövő? Ma lehet mondani, hogy