Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1911
□ A füzérből csak egy sápadt, csókolt szirmot Én is viszek szívem fölött! — Azért jövök ! Permetez a könny szememből S úgy csókolom áhítattal a küszöböt Szállt madarak keltő fészke, Hol röpülni megtanultunk, Hol a hitnek s értelemnek Ölelésén bízni tudtunk, — Öreg barát, szállásadó ! — Úgy-e, most is sok jó vígság Esik szíved árnyékában ? ! — (Bár ne volnék soha másban 1) — Ugy-e, most is zaj veri fel A nagy udvart játék-harcon, S apró csaták diadalmas Pirja ég a gyermekarcon?! . . . . . Elmúlt idők ! Gyermekálmok! . . . Én csak sírok túl a parton. Lenn, a múltnak zúgva torló gyors vizébe’ Töredezett ezüst arcát ott ringatja Szép emlékim csillagfénye . . . — Nagy, keserves búsúlással Azért jövök! . . Visszasírás ég szívemben S úgy csókolom áhítattal a küszöböt. Én Istenem ! áldd meg ezt a Nekem most is öreg házat Fentartó, szent áldásoddal! S mindazokat, kik a kapun béjövőket □ □ □
