Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904
— 4 — csakugyan igazi reális férfi-asszonyt rajzoljon. Arany nem ösmerte Széchy Mária élete folyását részletesen s itt is úgy járt, mint Toldijában. Lángesze megsejtette, mit kell megragadni Széchy Mária jellemében, hogy valószerüvé tegye. S ezt olyan szépen kifejezi mottójában: „Ó hölgy, az Isten gyönyörül Teremte tégedet.“ (Vörösmarty). Mert a história, az élet nem nyújt lélektani ellenmondásokat egy személy szereplésében. Legfölebb olyan problémákkal találkozunk, amelyek megoldása nehéz s ha nem tudjuk őket megoldani, hajlandók vagyunk a csodálkozásra. De épen az a költő feladata a szónak modern értelmében, hogy az emberek cselekedeteit azok lelki rugóira vezesse vissza: hitesse el még gondolkozóbb olvasóival is, hogy amit mond, igaz lehet. Széchy Mária élete történelmi tények sorozata. A tények megtörténtek, hát meg kell lenni azon szellemi rugóknak is, amelyek segítségével megtörténtek. Arany ezeket a rugókat keresi, s meg is találja s azért költeménye olyan megokolt, amilyen csak lehet. Gyöngyösi tényeket említ, s emelett elmondja, milyen szép, jó, okos, erkölcsös stb. volt e tények végrehajtója, Mária. A szóval elmondott jellemvonások azok a bizonyos lelki rugók, amelyeknek a tényekkel harmóniában kellene lenniök. De Gyöngyösinél nincsenek harmóniában, ami meg annyit jelent, hogy az ö költeménye megokolatlan, telve lélektani valószerűtlenséggel. Ez a kettejök közt való külömbség. S ha mégis az a hír járja, hogy Aranynak aránylag ez a „legmegokolatlanabb“ költeménye, csak onnan van, hogy külső okokat, mivelhogy a történelemnek Széchy Máriára vonatkozó tényeit részletesen nem ismerte, a cse- lekvény egyes szálainak valószerüvé tevésére a semmiből