Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1904
— 28 regényes, boldog szakaszát siet versekbe „rendölni“ s ezért az ö Széchy Máriája nem a história Széchy Máriája. A történelem ugyanis megvárja a szereplő szerepének teljes eljátszását s aztán mutatja meg, szerencsés, szerencsétlen volt-e az illető az életnek, e legnagyobb szerepnek meg- játszásában. Gyöngyösi megelőzte a históriát: ö egy kevésbé szerencsés élet egy igen-igen szép, regényes és boldog szakaszát énekelte meg Széchy Mária jellemében: nála csak derült közepét látjuk a történelem Wesselényinéje végtére is gyászba borúit életének! Az igaz, hogy ez a közepe nem más, mint aminönek a történelmi adatokon sarkalló lélektani elemzés mutathatja. Voltaképen maga Gyöngyösi tesz eljárásáról, költői felfogásáról és alakításáról tanúbizonyságot. „Ezek mellett írja Kemény Jánoshoz írt intő szózatában1) — mivelhogy a poézist is követtem ezen verses históriácskárnnak dispositiójában, azért szaporítottam azt holmi régi fabulás dolgoknak és más eféle leleményes toldalékoknak közben- vetésével, akik nélkül is a história és abban levő dolgok valósága végben mehetett volna ugyan, mindazonáltal azoknak nagyobb ékességére és kedvesebb voltára nézve inkább tetszett azt az említett dolgokkal megszínlenem, mint azok nélkül. Tinódi Sebestyén módjára csupán csak a dolog valóságát fejeztem ki a versek együgyőségével.“ Ez elég világos beszéd: históriát írok; való események némi dispoziciójával, a költés külső fogásaival, mitológiai képeivel és trópusaival, milyenek a deákok olvasása közben fogamzottak meg fejemben; aztán — amint ezen intő beszéd egyéb helyeiből kiviláglik — „nem tartottam szintén olyan rendet, mint a folyóírással való históriában“ ; sok !) „Az olvasóhoz“ c. intő szózat Kemény János után.
