Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903
I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.
89 — Szűz nympháknak vig ulczái! Úgy tetszik, hogy újulnak, Dryadesek palotái, Ha hozzátok járulok.1 Finom költői, hogy úgy mondjam zenei érzéke a Sándor vers rímeit leszállította kettőre; ezáltal alexandri- nokban írt versei, fökép a pásztori énekek, még zeng- zetesebbekké leltek. Rímelésc fejlelt ízlésre vall, mennyiben ragrím kevésszer fordul elő verseiben, annál gyakoribb azonban a különböző mondattani alakok összecsengése. Például: Mese, mese mi az? Ha kulcsát tataiad, ígért bárányommal zsíros löszén tálad. Piros, poskos, kövér, még csak piczin falat, Nincs hozzá hasonló a kerek ég alatt.1 2 Nagy gondot fordított a szerkezetre, s mint öntudatos költő mindig fegyelmezett gondolatokkal lepi meg a hallgatót. Míg Amadénál a versmérték az érzelmek különféle lefolyása alatt módosul, vagy akárhányszor a véletlen az irányadó, addig Faludinál minden előre kiszámítolt körben mozog. A szerkezet erősségének eszközei nála külsők ugyan, de bámulatos ügyességgel tudja értékesíteni őket. „Hol egy, az egész költeményen végighúzódó rímmel fűzi szoros kapcsolatba a gondolatokat (Nincsen neve, Az Ur Jézushoz), hol a magyar költészetben eddig szokatlan refrainnel figyelmeztet az összetartozásra (Tarka madár, Kisztö és Felelő ének), hol minden versszak utolsó sorát megismétli mintegy az összefoglalás erősítésére (Nádasdi, Szerencse), de legszívesebben a párhuzamos, részarányos szerkezetet kedveli, a hol vagy két költemény 1 Erdő, 1—2. vsz. 2 Ecloga 2-da, Tityrus ; 17—20. v.
