Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 79 —

Ízelítőül ennyit.

Mint utolérhetetlen nyelvmüvész könnyű kézzel választja ki mindenhová a legmegfelelőbb kifejezést, fordulatot. Egy gondolattal, egy képpel a megfelelő érzelmek és képzetek egész sorozatát tudja felidézni. Szinte simulni látjuk a nyelvet gondolataihoz, kezei között egyszerre engedelmessé, hajlékonnyá válnak a kifejezések. Innen az ékes, változatos, kifejező nyelv.

Színes jelzői, költői kifejezései mai ízlésünket is kielégítik. Ilyenek: deli termet, ernyös berkek, fényes kárpit, vont kárpit, lantos mező, ives Cupido, kedve-töltöszivrágó féreg. Simonyi Zsigmondot ez a körülmény indíthatta arra, hogy Faludit tartsa a tudatos szóalkotás, a nyelvújítás megindítójának.1

Faludi tényleg nagyobb nyelvmüvész, mint elődei, kortársai és közvetlen utódai. Ezeknél, egy Amadénál, egy Rádai Pálnál, sőt akárhányszor a franciás, klasszikus és magyaros iskola tagjainál is — gyakran találkozunk oly kifejezésekkel, melyek semmitmondó, lapos tartalmukkal kizökkentenek a hangulat medréből. Hivatkozhatnánk a finom Ízlésű, nagy stiliszta Kazinczyra is, a ki szemben a „fejletlen" nyelven éneklő Faludival, gyakran esik oly hibába, minőt A kötés napja című költeményében megenged. Török Sophie ugyanis a költő kérésére az igen-t nem mondja, de nyögi:

De bájosbb, édesbb volt, melylyel pirulva A hold szelíd fényében, s rám simulva Ezt nyögte az édes lyány : Tied, Tied.1 2

Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy Faludi nyelve kifogástalan. Nála is találunk latinizmust és ilyen pórias

1 Simonyi Zsigmond: Magyar Nyelv, I. k. 2i7. 1.

2 V. Ö. Császár : F. F. költészete.