Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 7

gyen, hanem aclclig a falusi iskolába jár — addig az ideig megtanul olvasni, de az olvasással sok paraszti szokást is tanul.

Ha iskolában nincsen, otthon egyebet nem lát, hanem minden héten hétszer az apját részegen látja, a ki nem törődik azzal, hogy fiába valamely nemesi és keresztényi jó erkölcsöket oltson, és csak a cselédekkel való társaságban hagyja, a kiktől mindenféle rossz szokást látván és tanulván, azok benne csaknem holtig megmaradnak, és a nagy parasztságban való neveltetése miatt azt sem tudja, ha nemes ember gyermeke-e? Talán meg sem tudhatná másként, hogyha csak a jobbágyok kis uroknak nem neveznék.

Az atyjafiainál mit csinál? Leghasznosabb beszélgetése a vadászatról, a lovakról vagyon; ha asztalnál vagyon, nagy gyalázatnak tartaná, ha jól nem innék, és még deáknak tartanák, ha magát mentegetné, — ebéd után az asszony, vagy a leányok házában bontja ki, amit Virgiliusból, vagy Ovidiusból olvasott. De hogy az iskoláról való emlékezetet is teljességgel elfelejtse, szükségesnek gondolja lenni, hogy a szolgálók közül kettőt, vagy hármat szeretőinek fogadjon. E szerint felróván az atyja- fiait, és közöttük egy nehány részegség után megmosván torkát a deák szótól és az iskolai portól, ismét haza iramtat azzal, a mit atyjafiaitól tanult. De mit tanult? azt a tudományt eléveszi, mihelyt az apjához vendégek érkeztek; mert legnagyobb gondja is az lesz, hogy az apja vendégit megrészegítse, és az apjától is azért dicséretet vegyen más nap. E szerint tölt el két vagy három esztendőt, vagy a vadászatban, vagy az italban, vagy a Venus udvarában, és a mit nehány esztendőkig tanult, azt egy ke