Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903
I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.
— 68 — csak olvasmányai visszhangjának tetszenek".1 Négyesy pedig következő szavakkal jellemzi működését: „Faludi eredetisége inkább az ízlésben van, mint az alkotásban, hiszen e müveiben is többnyire idegen mintákat követ. Kevés anyagát sokféle müformában fejezte ki; kedvvel újította a belső formát, kereste a művészibb szerkezeteket, a váltakozó, a páros éneket, a refraint, az elmés fordulatokat s nagy érzéke volt a dal kerekdedsége iránt."1 2 Összegezve az elmondottakat, e pontban csatlakozunk Belják B. Pál véleményéhez, aki így ír: „Faludi lírai költeményeiben három dologban tér el költötársaitól. Először meglep emelkedett tiszta és mégis természetes hangulatával; képei, hasonlatai és jelzői rendkívül finom és gyöngéd, minden egyes esetben nemes érzésre és előkelő ízlésre mutatnak. A nemes és lágy kedélyesség apró, finom szikrái fel-fel villannak majd minden egyes sorában. Faludiukat ezen igazán költöies hangulatja és kedélye folytán eredetibbnek tartom bármely költökortársánál. Második dolog, a mely figyelmet kelt, a magas és tiszta erkölcsi és vallásbeli fogalom- és eszmekor, mely tápot ad kedélyének és költői lelkének. Ez legjobban lírai verseiben kivehető. Ezért mondja Bévai röviden, hogy „amit még az e nemű magyar költeményekből olvastam, az igazat szabadon kimondván mind árnyék, mind semmi ehhez (F. lírai és idilli költeményeihez) képest." Révainak ezen ítéletét megmagyarázza a harmadik szempont, melyből kiindulva Faludi költői eredetiségéről szó lehet, ez pedig nyelvezeti technikája."3 Erről azonban bővebben tárgyal Faludi „Költészetének nyelvezete és verstechnikájau. 1 Beöthy Zs. : A magyar szépprózai elbeszélés: 225. 1. 2 Képes Magyar Irodalomtörténet, II. kiadás: 503. 1. 3 Irodalomtörténeti közlemények V. 1G4. 1. Bp. 1895.
