Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

— 59

Tejünk, lúrónk, sajtunk van, öreg gesztenyénk,

Ómánk, szívünk, körténk, szép puha berkenyénk,

Répánk, borsónk, lencsénk csörgés szalonnával.

Nyájas a tűz üllj le, lágy gyep van alattad. (5—19. sor.)

Mintha csak Vergiliust hallanék, a mikor szintén első idilljében Tityrus éjjeli szállásra magához hivja a hontalan Melibaeust:

Hic tamen hanc mecurn potoras requiescere noctem Fronde super viridi: sunt nobis mitia poma,

Castaneae molles et pressi copia lactisf

Menalcas szavai pedig, melyekkel az országbíró megválasztása fölött érzett örömének ad kifejezést:

Lejlöt jár a pásztor, láttam merre jöttem,

Versent ugrándoztak utánam, előttem.

Többet mondok, juhász, ég már az erdőség,

Örömtüz-rakással lángol a mezőség.

Illy szokat is hallék: Meliboeus éljen!

Bárány a farkastól már többé ne féljen —

emlékeztetnek Vergilius ötödik idilljében Menalcasnak arra a dicséretére, a mellyel ö Daphnist, a pásztorok új Istenét illeti:

Eigo alaeris sitvas et cetera rura voluptas Panaque pastoresque tenet Dryadasque puellas.

Nec lupus insidias pecori, nec retia cervis

Ulla domum meditantur, amat bonus otia Dapbnis.2

Az Ecloga2-a, vagy: Pásztorverseny és, a tárgyat egészen a római költőtől veszi. Vergiliusnál ugyanis többször előfordul, hogy a pásztorok versenyeznek. így a harmadik idillben Damoetas és Menalcas, a hetedikben pedig Corydon,

1 Vergili : Ecloga I. a. v. 79—81.

2 Vergili: Ecloga 5. a. v. 58—61.