Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1903

I. Faludi Ferenc lírai költészete. Irta: Szilveszter Ferenc dr.

57 —

5. Plange ergo crimina Fletum edant lumina ;

Perpende, sic mortuum Pro te Dei Filium.

Falud inál:

1. Szüzek, ifjak sírjatok,1 Mélyen szomorkodjatok,

Keseregjen minden szív,

Aki Jézussához hív.

2. Nincsen abban irgalom,

Hozzád buzgó fájdalom,

A ki téged meg nem szán,

Ú Jézus, a keresztfán,

3. Gyenge testén sebeit,

Vérrel buzgó kékeit

A ki látja és nem sir,

Élő hittel az nem bír.

4. A kősziklák repednek Nap és hold setétednek Minden állat megindul,

Csak a biines nem busul.

5. Szállj szivedbe, sírasd meg Bűneidet; gondold meg:

Hogy az Isién fia volt,

A ki érted igy megholt!

Különösen az 1, 3, 5. mutat föl nagy rokonságot a latinnal, a 2. és 4. már kevésbé.

Lássuk most az idilleket, ezeket az egyszerű pásztorok életéből és a természetből vett képeket. Ezek eredetiségének kérdése megérdemli Figyelmünket. Az első „Meliboeus“ című és allegorikusán gróf Fekete György dicsőségét zengi abból az alkalomból, hogy országbiró lett.

1 Énekes könyveinkben : Keresztények, sírjatok !